Alapismeretek (16)

Energiarendszerek

Az energia forrás a Korlátlan Abszolút, s az energia az élettelen térpotenciál elő-valóságától az élő monota abszolút valóságáig hét fejlődési szakaszon megy keresztül.

„Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a monota a Paradicsom élő, nem-szellem energiája – az Eredeti Fiú élő, szellem energiájának örök kiegészítője – így az Egyetemes Atya nem-szellemi energiarendszere.” (42:2.19)

„Nem tudunk különbséget tenni a paradicsomi szellem és a paradicsomi monota természete között; minden valószínűség szerint egyformák.” (42:2.20)

A Paradicsom fizikai testét abszolútum alkotja, mely a „térpotenciál egynemű szerveződése (...) E paradicsomi forrásanyag nem élő és nem is holt; ez az Első Forrás és Középpont eredeti nem-szellemi kifejeződése[.]” (11:2.9) A monota a térpotenciálból alakul ki, azonban ez az élettelen energiából élő energiává való fejlődéssel jár együtt. A fejlődés elektron-szerveződési szakaszán túl az „energia-erőtér a térpotenciálhoz vagy az elsőfajú erőhöz egyáltalán nem hasonlító erővé kezd visszaalakulni látszólag.” (42:2.16) A monota olyan élő nem-szellemi energia, mely a Paradicsom anyagi testét megeleveníti. Ennek a nem-szellemi energiának a természete még a legmagasabb rendű lények számára is alapvetően megkülönböztethetetlen a szellemenergiától.

A negyedik fejlődési szakasz a szubatomi és atomi részecskékből álló elektron-szerveződésű energia-anyag szakasza. Az energia evolúciós szakaszait az energiarészecskék szögsebességének, vagyis a forgás ütemének a fokozatos lassulása és a gravitáció különféle formáira való egyre nagyobb érzékenység jellemzi. A szerzők a lehető legszélesebb értelemben használják az energia fogalmát. „Az ENERGIA a szellemi, az elme- és az anyagi területekre alkalmazott általános kifejezés.” (0:6.2) A fizikai energia kapcsán az Isteni Tanácsos megjegyzi, hogy „[n]em tudunk igazodni az általatok általánosan elfogadott erő, energia és erőtér (hatalom) fogalmakhoz. A szűkös nyelvi lehetőségek miatt kénytelenek vagyunk e fogalmakhoz többletjelentést társítani.” (0:6.2)

„A fizikai-energia megnyilvánulások tárgyalásakor általánosan használjuk a mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér kifejezést. Ezeket gyakran a következőképpen alkalmazzuk:

1. A mindenségrendi erő a Korlátlan Abszolútból származó mindenféle, ám a paradicsomi gravitációra még nem válaszoló energiát jelöli.

2. A kilépő energia a paradicsomi gravitáció hatására választ adó, de a helyi vagy egyenes irányú gravitációra még nem válaszoló energiákat foglalja magába. Ez az energia-anyag elektron-szerveződés előtti szintje.

3. A világegyetemi erőtér mindazokat az energiákat jelenti, amelyekre ugyan még hat a paradicsomi gravitáció, de az egyenes irányú gravitációra már közvetlenül válaszolnak. Ez az energia-anyag és minden további energiaanyag-módosulat elektron-szerveződési szintje.” (0:6.4-6.7)

A térpotenciálnak az alsó-Paradicsomon mindenségrendi erővé alakulását a szerzők nem mutatják be, de ez az átalakulási fejlődés nem korlátozódik a Korlátlan Abszolút aktiválódott területére. A térpotenciál a paradicsomi fő-erőszervezők közreműködése révén a világmindenség kitöltött terében is átalakulhat mindenségrendi energiává. „Az elsőrendű erőszervezők tétlen jelenléte elégséges a térpotenciál elsőfajú erővé alakításához[.]” (42:2.10) Attól kezdve, hogy a paradicsomi fő-erőszervezők jelenlétének hatására a térpotenciál mindenségrendi energiává alakul, rendszerint úgy utalnak rá, mint elsőfajú erőre; „(...) a térpotenciál közvetlenül észlelhető átalakítása elsőfajú erővé nem más, mint az élő paradicsomi erő-szervezők feszültségjelenlétének elsőrendű szétválasztó működése.” (42:2.7) Az erőszervezők a csillagködök létrehozása érdekében alakítják át a térpotenciált mindenségrendi erővé.

„[A] Paradicsom erőszervezői felelősek a csillagködök létrejöttéért; térjelenlétük révén képesek beindítani (...) az óriási térerő-forgatagokat, melyek (...) [hatására keletkeznek a] csavarvonalú és egyéb csillagködök, a közvetlen eredetű napok és különféle rendszereik anya-kerekei.” (15:4.4)

„A külső térben nyilván az erőszervezők felelősek azoknak a hatalmas világegyetemi kerekeknek a kialakulásáért, melyek jelenleg a csillagevolúciós folyamatban vesznek részt” (12:4.6)

A „csillagköd” igen nagy terjedelmű, tagjaival gravitációs kapcsolatban lévő szerkezeteket jelöl. Az egyik Világegyetemi Ítélő tudatja velünk, hogy ismer olyan csillagködöket is, amelyek több tízezer csillagot és más objektumot, „akár százmillió napot is” (15:4.5) tartalmaznak. A Napunk az egymillió csillagot szülő Andronover csillagködből utolsóként keletkezett csillagok egyike. „Az Andronover csillagködből összesen 1.013.628 nap és naprendszer keletkezett. A naprendszereket alkotó napok száma 1.013.572.” (57:4.8)

Az erőszervezők által megteremtendő csillagködök méretét, elhelyezkedését és létrehozásának időpontját a Világmindenség Építészei határozzák meg, akik a Paradicsom nyugati részén lakoznak. „A Világmindenség Építészei rendelkezésére segédek és segítők számos csoportja áll, beleértve az erőszervezők két hatalmas rendjét, a meglényegült elsőrendű tapasztalás-meghaladókat és a tapasztalás-meghaladó társakat.” (31:9.12) „Az elsőfajú térerő alakítóinak e két hatalmas rendje kizárólag a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt dolgozik, és jelenleg kevéssé kiterjedt a működési körük a nagy világegyetem határain belül.” (29:5.4) Az anyagi kozmosz teremtését értelemmel irányítják; a csillagködök és a galaxisok nem véletlenszerűen jelennek meg a térben az értelem nélküli fizikai törvények egyszerű következményeként. Ahhoz, hogy az anyagi teremtés a Paradicsom abszolút gravitációs központja körül keringő térszintekké szerveződjön, szükség van egy bizonyos mértékű szimmetrikus egyensúlyra az anyag kozmoszbeli eloszlásában.

Egy erőszervező passzív jelenléte már elegendő ahhoz, hogy a térpotenciál abszolutája mindenségrendi erővé alakuljon. Az elsőfajú erő nem érzékeny sem az egyenes irányú, sem az abszolút gravitációra. „A tiszta energia (az elsőfajú erő) és a tiszta szellem is teljes gravitáció-előérzékenységet mutat. Az Abszolútokban meglévő ezen elsődleges erőket személyesen az Egyetemes Atya szabályozza[.]” (56:1.3) Az Atya által a kozmikus erő felett gyakorolt személyes ellenőrzésnek része a mindenségrendi gravitáció is. „A mindenségrendi erő adományozása, a mindenségrendi gravitáció területe a Paradicsom Szigetének rendeltetése.” (12:8.2) A mindenségrendi gravitáció tartja keringésben a kozmikus erőt a térszintek görbült pályáin a Paradicsom körül. A „(...) mindenségrendi térerő és [a] kilépő energia (...) a Paradicsom Szigete körül örökkön keringenek.” (11:7.8)

Miután lezajlott a térpotenciál mindenségrendi erővé alakítása, az elsőrendű fő-erőszervezők közbeavatkozásának hatására ez az erő továbbalakul első szakaszú kilépő energiává, melyet hatóenergiának neveznek. A hatóenergia már mutat valamilyen mértékű érzékenységet az abszolút paradicsomi gravitációra. „Ez az elsőrendű vagy hatóenergia nem egyből válaszol határozottan a Paradicsom gravitációs vonzására, bár valószínűleg összmennyiség jellegű vagy tér-irányultsági választ ad a Paradicsom alsó részéből eredő abszolút hatások együttes csoportjára.” (42:2.11) A Fenséges Hírvivő elismeri, hogy „nem tudunk mindent a mindenségrendi erő eredetéről, természetéről és átalakulásairól[.]” (42:2.23) „A Nebadon melkizedekjei a mindenségrendi erő világegyetemi erőtérré alakulásának jelenségét már régóta az »isteniség hét végtelenségének« egyikeként tartják számon.” (42:2.22)

Amikor a hatóenergia már elégséges mértékű érzékenységet mutat az abszolút gravitációra, az elsőrendű fő-erőszervezők átadják a helyet a transzcendens (tapasztalás-meghaladó) társ-főerőszervezőknek. „Amint az energia a Paradicsom körön visszatérő és abszolút-gravitációs vonzásának szintjét eléri, az elsőrendű erőszervezők átadják a helyet másodrendű társaiknak.” (42:2.11) Az erőszervezők e csoportjának működése hatására a hatóenergia átalakul második szakaszú kilépő energiává, melyet gravitációs energiának neveznek. Az ultimaton a kilépő energia első olyan formája, amely teljes mértékben érzékeny az abszolút gravitációra.

„Ezen erőszervezők alakítják át az elsőfajú erőt (a közvetlen paradicsomi gravitációra nem érzékeny elő-energiát) elsődleges vagy hatóenergiává, olyan energiává, mely a Korlátlan Abszolút kizárólagos befolyása alól átkerül a Paradicsom Szigetének gravitációs befolyása alá. Ennek megvalósításában váltják őket az erőszervező segítők, akik folytatják az energiának az elsődleges szakaszból a másodlagos vagy gravitációs-energia szakaszon keresztül való átalakítását.” (29:5.5)

Úgy tűnik, mintha a térpotenciál a Korlátlan Abszolút szabad térjelenléteként valamiképpen megnyilvánuló energiarezgés volna. Az elsőfajú (mindenségrendi) erő a világmindenséget kitöltő transzcendens és nem differenciálódott erő. A hatóenergia a kilépő energia első formája, s idetartoznak a hullámenergia infra-ultimatoni sugárzásai: „az ultimatonok határhelyzeti keringései, amikor határozott formát kezdenek ölteni. Ez a kilépő energia első olyan szakasza, ahol hullámjelenségek észlelhetők és mérhetők.” (42:5.3) A kilépő energia második szakasza az ultimaton, amely „(...) közvetlenül a paradicsomi (abszolút) gravitáció körön visszatérő hatása alá kerül[.]” (42:2.12) Az ultimatonokat ma még csak közvetve észleljük, s úgy tűnik, mintha a földi légkör tetejét érő ultra-nagy energiájú kozmikus sugárzások éppen ezek megnyilvánulásai lennének. Az ultimatonok „az energia-anyag elektron-szerveződés előtti szintj[ét]” (0:6.6) képviselik.

A nagy világegyetemben a tapasztalás-meghaladó társ-főerőszervezőket rendszerint a világegyetemi erőtér-irányítók váltják, és ők felügyelik az energia ultimatonokból elektronokká és atomokká történő továbbfejlődését. „A gravitációs érzékenység megjelenésével a Társ-főerőszervezők kilépnek a tér energiaforgatagaiból, feltéve, hogy a világegyetemi erőtér-irányítók ilyen tevékenységi területre kijelölhetők.” (42:2.12) Viszont az ultimatonokból elektronanyaggá történő fejlődési jellegű átalakulásnak a legnagyobb része láthatólag természetes folyamatként megy végbe szélsőséges gravitációs és hőmérsékleti viszonyok között. „[A] felsőbb-világegyetemi anyagnak csak nagyon kis részét szervezik közvetlenül az erőtér-irányítók[.]” (15:5.1) Úgy tűnik, hogy a nagy világegyetemben a társ-főerőszervezők átadják a csillagködök átalakításának feladatát a világegyetemi erőtér-irányítóknak, de a külső tér világegyetemeiben más a helyzet. „A Hét Tökéletes Szellem a teremtője a világegyetemi erőtér-irányítóknak és azok társainak, olyan entitásoknak, akik nélkülözhetetlenek a nagy világegyetem fizikai energiáinak szervezésében, felügyeletében és szabályozásában.” (16:4.3)

Az ultimatonok érzékenyek az abszolút paradicsomi gravitációra, de nem érzékenyek az egyenes irányú gravitációra. Azonban az ultimatonok „az egyenes irányú gravitációs vonzásra is mutat[nak] bizonyos érzékenységet, mely az energia és az anyag elektron-szerveződési és elektronszerveződés-utáni szakaszaiban nem sokkal ezután megjelenő anyagtömegre sajátosan jellemző.” (42:2.12) Egy elektront jellemzően kereken száz ultimaton alkot. „[E]gy átlagos elektronban soha sincs száznál se több, se kevesebb ultimaton.” (42:6.5) Az elektronok és a többi szubatomi részecske teljes mértékben érzékeny az egyenes irányú gravitációra. Amikor az ultimatonok elektronná szerveződnek, nyomban megjelenik az egyenes irányú gravitációra való érzékenységük. Az eletron-szerveződés anyaga mind az abszolút, mind az egyenes irányú gravitációra érzékeny.

A gravitáció energiaszintjei és formái:

A mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér különféle gravitációs válaszai a különböző gravitációs formákból, valamint az ezekhez tartozó szerkezetek nagyságrendjéből következnek. Összefüggés van a gravitációs válasz és az energiarészecskék szögsebessége között is. „Amint a világegyetemi energiák annyira lelassulnak, hogy elérik a megfelelő mozgásmennyiséget, akkor, kedvező körülmények között, anyaggá alakulnak.” (133:5.10) „Az Urantián ismeretlen ultimatonok sok fizikai működési szakaszon keresztül lassulva jutnak el az elektron-szerveződéshez szükséges keringési energiák megszerzéséig.” (42:6.4) A szögsebesség és a gravitációs válasz közötti összefüggés dinamikus jellegű. Egy részecske szögsebességének változása megváltoztatja a rá ható gravitációs erőt. „Az ultimatonok gyorsuló keringésük során képesek eljutni addig a pontig, ahol részleges ellengravitációs viselkedést mutatnak, de az egyediségük elveszítéséhez szükséges szökési határsebességet az erőszervezőktől és az erőtér-irányítóktól függetlenül nem képesek elérni, nem tudnak visszatérni a hatóenergia-szakaszba.” (42:6.3) A szögsebesség növekedésének eredményeként csökken a gravitációs érzékenységük, és részleges antigravitációs jelleget mutatnak.

A részecskefizika standard modelljében az elektront olyan elemi részecskének tekintik, mely további összetevőkre nem bontható. A kinyilatkoztatás négy elektronszerveződés előtti energiaformát ír le: a térpotenciált, a mindenségrendi erőt, a hatóenergiát és az ultimatonokat.

Forrás:

• Park, G. L.: Az evolúciós létszakaszok. In: A Paradicsom Örök Szigete – A kinyilatkoztatott kozmológia megerősítése (2013)