XIV. A HATODIK LAKÓVILÁG BEMUTATÁSA
A Teremtő Fiú a bolygónkon való ittléte során beszélt az „Atya világegyetemében lévő sok házról” is. A Jerusem [a tőlünk 80 fényévre lévő helyi csillagrendszeri központi bolygó] körül keringő ötvenhat világ mindegyikét bizonyos értelemben a felemelkedő halandók átmeneti műveltségének szentelték, azonban az első világ hét segédszféráját nevezik igazán a lakóvilágoknak.
Az e szférán tartózkodóknak megengedik, hogy ellátogassanak a hatodik átmeneti világra, ahol többet is megtudhatnak a felsőbb-világegyetem főszellemeiről, bár e mennyei lények közül sokat még nem képesek meglátni. Szintén itt részesülnek a várható szellemi létpályával kapcsolatos első tanításokban, mely rögtön azután következik, hogy a helyi világegyetemi morontia felkészülést teljesítették.
A Csillagrendszer Fejedelem segédje gyakran látogat el e világra, és itt kerül sor az első tanításra a világegyetemi igazgatási készség tárgykörében. Egy teljes világegyetem ügyeiről szólnak itt az első tanórák.
Ez ragyogó időszak a felemelkedő halandók számára, és rendszerint ekkor kerül sor az emberi elme és az isteni Igazító tökéletes eggyé kapcsolódására. Ez az egyesülés magvában talán már korábban végbement, azonban a tényleges munkaazonosság korábban sok alkalommal nem, csak az ötödik lakóvilágon vagy esetleg a hatodikon való ottlét ideje alatt jön létre.
A kifejlődő halhatatlan lélek és az örökkévaló, isteni Igazító eggyé kapcsolódását a feltámasztott túlélőket felügyelő felsőbb angyal, valamint azon főangyal szeráfi berendelése jelzi, aki a harmadik napon megítélendőkről készít feljegyzést; és ekkor, az ilyen túlélő morontia társainak jelenlétében e megerősítő hírvivők szólnak: „E szeretett fiúban nagy örömöm telik.” Ezen egyszerű szertartás jelzi, hogy egy felemelkedő halandó megkezdte a paradicsomi szolgálat örökkévaló létpályáját.
Közvetlenül az Igazítóval való eggyé kapcsolódás megerősítését követően az új morontia lényt először mutatják be a társainak az új nevén, és negyven napra szellemi viszonylatban felmentik mindenféle szokványos tevékenység alól, amikor is magába száll és kiválasztja a Havona [központi világegyetem] felé vezető egyik lehetséges utat és választ a különféle paradicsom-elérési módszerek közül is.
De ezek a ragyogó lények ekkor még mindig többé-kevésbé anyagiak; még messze vannak attól, hogy igaz szellemek legyenek; ők szellemi értelemben inkább halandó-felettiek, egy kicsit még mindig alacsonyabb rendűek az angyaloknál. Azonban most már valóban bámulatos teremtményekké válnak.
A hatodik világon való ottlétük alatt a lakóvilági hallgatók a fény és élet első szakaszán rendesen fejlődve áthaladt evolúciós világokra jellemző komoly fejlődéssel összevethető szintet érnek el. E lakóvilágon a társadalom szerveződése magas szintű. A halandói természet árnyéka e világok egymás utáni elérésével egyre kisebbre zsugorodik. Mi is egyre elragadóbbakká leszünk, amint a bolygói állati eredet durva nyomait magunk mögött hagyjuk. A „nagy nyomorúságból való feljövetel” a megdicsőült halandók nagyon barátságossá és megértővé, nagyon rokonszenvessé és türelmessé válását szolgálja.
Amikor egy csillagrendszer megállapodik a fényben és életben, és a lakóvilágok egyesével megszűnnek halandó-felkészülési állomásokként szolgálni, akkor az ezekben az idősebb és a tökéletesség magasabb fokára eljutott csillagrendszerekben összegyűlt, növekvő létszámú, végleges rendű lényekből álló népesség veszi át az irányításukat.
Jelenleg azonban a hét lakóvilág a morontia felügyelők és a melkizedekek gondjaira van bízva. Mindegyik világon van egy végrehajtó kormányzó, aki közvetlenül a jerusemi vezetőknek tartozik felelősséggel. Az uverszai [a felsőbb-világegyetemünk központjáról való] békéltetők központokat tartanak fenn minden egyes lakóvilágon, míg a szomszédban található a Szakmai Tanácsadók helyi gyülekezőtere. A visszatekintési igazgatók és az égi mesterek csoportos telephelyet tartanak fenn e világok mindegyikén. A spironga a második lakóvilágtól kezdve működik, míg mind a hét lakóvilág, a többi átmeneti-műveltségű bolygóval és a központi világgal együtt bőségesen el van látva a szabványos teremtésű spornagiával.
A csillagrendszeri központ körül keringő hét nagyobb világot közkeletűen az átmeneti műveltség szféráinak nevezik. Ezek közül az 1-es számú a véglegesrendűek világa. Ez a helyi csillagrendszer végleges rendű lényeiből álló testület központi telephelye, s ezt övezik a fogadóvilágok, a hét lakóvilág, melyeket teljesen a halandói felemelkedési rendnek szenteltek. A véglegesrendűek világára beléphetnek mind a hét lakóvilág lakói. Szállítószeráfok hozzák és viszik a felemelkedő személyiségeket e zarándokutakon, melyek célja az, hogy az átmenetben lévő halandók hite erősödjön abban, hogy megtapasztalhatják a végső rendeltetésük kiteljesedését. Bár a véglegesrendűek és azok épített szerkezetei a morontia szem számára rendszerint nem érzékelhetők, mégis megborzongunk majd időről időre, amint az energia-átalakítók és a morontia erőtér-felügyelők egy-egy pillanatra képessé tesznek minket a paradicsomi felemelkedést ténylegesen is teljesített, magas szellemszemélyiségek megpillantására, akik visszatértek a hosszú utunk kezdetének világára, azon bizonyosság biztosítékaként, hogy mi is teljesíthetjük és képesek vagyunk teljesíteni e rendkívüli vállalkozást. A lakóvilágokon tartózkodó minden személy legalább évente egyszer elmegy a végleges rendű lények szférájára a véglegesrendűek láthatóvá tételére szervezett összejövetelekre.
A lakóvilági szülők [vagyis akiknek növekvő gyermekei vannak a gyakorlóotthonban], minden lehetőséget megkapnak ahhoz, hogy együttműködhessenek e gyermekek morontia felügyelőivel azok képzésében és felkészítésében. E szülőknek megengedik, hogy évente négy alkalommal látogatásra odautazhassanak. Az egész felemelkedési létpálya legmegindítóbb szépségű jelenetei közé tartozik az, amikor a lakóvilági szülők magukhoz ölelik az anyagi utódukat a végleges rendű lények világán tett időszakos zarándokútjaik során. Bár egyik vagy mindkét szülő a gyermek előtt is elhagyhatja a lakóvilágot, egy időre gyakran együtt maradnak.
Egyetlen felemelkedő halandó sem mentesülhet – saját vagy idegen – gyermek nevelésének megtapasztalása alól az anyagi világon vagy azt követően a végleges rendű lények világán vagy a csillagrendszeri központon. Az apáknak éppúgy át kell esniük ezen alapvető tapasztaláson, mint az anyáknak. A világunk újkori népeinek szerencsétlen és hibás felfogása, hogy a gyermeknevelés nagyrészt az anyák feladata. A gyermekeknek apára éppúgy szükségük van, mint anyára, és az apáknak éppúgy szükségük van a szülői tapasztalásra, mint az anyáknak.
A hatodik lakóvilágról a hetedikre való átkeléssel jogosultakká válunk látogatóként belépni a hetes számú átmeneti központra, vagyis az Atya világára. Ez a csillagrendszer csendes szférája. Rajta a lények egyetlen csoportja sem lakozik. A fény nagytemploma központi helyet foglal el, de benne senki nem észlelhető. A rendszer minden világáról szívesen fogadnak bárkit, aki istenimádati céllal érkezik.