III. AZ ELSŐ LAKÓVILÁG BEMUTATÁSA
A Teremtő Fiú a bolygónkon való ittléte során beszélt az „Atya világegyetemében lévő sok házról” is. A Jerusem [a tőlünk 80 fényévre lévő helyi csillagrendszeri központi bolygó] körül keringő ötvenhat világ mindegyikét bizonyos értelemben a felemelkedő halandók átmeneti műveltségének szentelték, azonban az első világ hét segédszféráját nevezik igazán a lakóvilágoknak.
A lakóvilágokon a feltámasztott halandó túlélők éppen ott folytatják az életüket, ahol a halál fölébük kerekedésekor tartottak. A bolygónkról az első lakóvilágra eljutva jelentős változást fogunk észlelni, de ha az idő egy szokványosabb és jobban fejlődő szférájáról jöttünk volna, akkor alig érzékelnénk a különbséget, eltekintve attól a ténytől, hogy más testtel rendelkeznénk; a húsvér sátrat a szülőbolygótokon hagytuk.
Az első lakóvilágon minden tevékenység legfőbb központja a feltámadási csarnok, a személyiség-összeállítás óriási temploma. E hatalmas építmény a szeráfi beteljesülés-őrangyalok, a Gondolatigazítók és a feltámadási főangyalok központi gyülekezőhelye. Az élethordozók is e mennyei lényekkel együtt működnek közre a holtak feltámasztásában.
A halandó-elme átiratok és az eleven teremtmény-emlék minták, melyek az anyagi szintekről kerültek át a szellemire, a lekapcsolódott Gondolatigazítók saját tulajdonai; az elme, az emlékek és a teremtményi személyiség szellemivé lényegített tényezői mindörökre ezen Igazítók részévé válnak. A teremtményi elme-alapok és az azonosság tétlen kibontakozási lehetőségei abban a morontia lélekben vannak jelen, mely a szeráfi beteljesülés-őrangyalok gondjára van bízva. És éppen a szeráf által őrzött morontia-lélek letétnek és az Igazító szellem-elme letétének újraegyesítése az, ami ismételten összeállítja a teremtményi személyiséget és képezi az alvó továbbélő feltámadását.
Ha egy halandói eredetű, átmeneti személyiség sohasem egyesülne így, akkor a túlélést meg nem valósító halandó teremtmény szellemelemei mindörökre az egykor benne lakozó Igazító egyéni tapasztalati felruházottságának szerves részeként léteznének tovább.
Az Új Élet Templomából sugárirányban hét szárny nyúlik ki, ezek a halandó fajok feltámadási csarnokai. Ezen épületek mindegyike az idő hét faja egyikének összegyűjtésére szolgál. E hét szárny mindegyikében százezer személyes feltámadási fülke van, mely szárnyak egymillió egyed részére ébredési fülkéül szolgáló, kör alakú gyülekezési csarnokokban végződnek. E termeket az Ádámot követő korok szokványos világairól származó kevert emberfajták személyiség-összeállító fülkéi veszik körül. Az idő egyes világain a különleges vagy korszakos-megítéltetési feltámadások esetében alkalmazott eljárástól függetlenül a tényleges és teljes személyiség valódi és tudatos újbóli összeállítása az első lakóvilág feltámadási csarnokaiban megy végbe. Az egész örökkévalóságban mindig emlékezni fogunk e feltámadási reggeleken először megtapasztalt mély emlék-élményekre.
A feltámadási csarnokokból a Melkizedek-részlegbe megyünk tovább, ahol állandó lakos besorolást kapunk. Ezután tíz nap személyes szabadságban részesülünk. Szabadon fedezhetjük fel az új otthonunk közvetlen környékét és megismerkedhetünk a közvetlenül előttünk álló programmal is. Arra is lesz időnk, hogy kielégítsük azon vágyunkat, hogy belenézzünk a nyilvántartásokba és felkeressük a szeretteinket és más földi barátainkat, akik előttünk érkeztek e világokra. A tíznapos szabadságod leteltével hozzáfogunk a paradicsomi utunk második lépésének megtételéhez, mert a lakóvilágok tényleges felkészülési szférák és nem pusztán elkülönítő-bolygók.
Az első lakóvilágon (vagy egy másikon, a fejlettségi szintünktől függően) pontosan azon a szinten folytatjuk az értelmi felkészülést és a szellemi fejlődést, ahol a halál azokat félbeszakította. A bolygón bekövetkezett halál vagy átvitel és a lakóvilágon való feltámadás között eltelt időben a halandó ember egyáltalán semmire sem tesz szert, kivéve a túlélés tényének megtapasztalását. Ott fenn ugyanott kezdjük, ahol idelent abbahagytuk.
Az első lakóvilágon szerzett tapasztalás csaknem teljes egészében a hiányosságok pótlásában való segédkezéssel függ össze. Az első elkülönítő-szférára érkező túlélők a teremtményi jellem megannyi és oly sokféle hibájával rendelkeznek, és a halandói tapasztalásnak hasonlóképpen híján vannak, ezért a teremtésrész főbb tevékenységei az idő és tér anyagi evolúciós világain húsvér-testben eltöltött élet sokféle örökségének kijavítására és gyógyítására irányulnak.
Az első lakóvilágon való ottlét célja, hogy a halandó túlélők a fejlődés eredményeként eljussanak legalább arra a szintre, mely a szokványos evolúciós világokon az Ádám utáni megítéltetési korokra jellemző. Szellemi értelemben a lakóvilági hallgatók természetesen messze meghaladják a pusztán emberi fejlődés ezen állapotát.
Ha nem tartanak ott bennünket az első lakóvilágon, akkor a tíz nap leteltével átkelési alvásba merülünk és eljutunk a második világra, és tíznaponként így haladunk előre mindaddig, amíg meg nem érkezünk a nekünk előírt világra.
Az első lakóvilági igazgatás hét főkörének közepén áll a Morontia Társak, a felemelkedő halandók mellé kijelölt személyes kísérők temploma. E társak a helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei, és a Satania morontia világain több millió van belőlük. A csoporttársakként kijelölteken kívül sok dolgunk lesz a tolmácsokkal és fordítókkal, az építő felügyelőkkel és a kirándulás-felügyelőkkel. Mindezek a társak igen hatékonyan működnek együtt azokkal, akiknek a morontia testben lakozó személyes elme- és szellem-tényezőink fejlesztéséhez van közük.
Ahogy elindulunk az első lakóvilágon, egy Morontia Társat jelölnek ki az ezer felemelkedő halandóból álló minden egyes csoporthoz, de nagy számban is találkozunk majd velük, amint a hét lakószférán áthaladunk. E csodálatos és sokoldalú lények társaságkedvelő társak és elragadó kísérők. Szabadon csatlakozhatnak a felemelkedő lények egyedeihez vagy kiválasztott csoportjaihoz az átmeneti műveltségű szférák bármelyikén, beleértve azok segédszféra-világait is. Ők minden felemelkedő halandó kirándulás-kísérői és szabadidős társai. Gyakran tartanak a túlélő csoportokkal azok rendszeres látogatásain a Jerusemre, és amikor csak ott vagyunk, elmehetünk a csillagrendszeri központ nyilvántartási részlegébe és találkozhatunk felemelkedő halandókkal mind a hét lakóvilágról, ugyanis ők szabadon utazhatnak oda-vissza a lakóhelyeik és a csillagrendszeri központ között.
Jézus korát megelőzően minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. De pünkösd óta a halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.
Andon és Fonta (az emberi fajt megalapító pár) engedélyt kapott, hogy visszatérjen az első lakóvilágra annak érdekében, hogy azokkal a morontia személyiségekkel szolgáljon együtt, akik a bolygónkról érkező idő-zarándokokat a mennyei szférákon üdvözlik. E feladatra határozatlan időre rendelték őket.
A helyi csillagrendszerünk első lakóvilága feltámadási csarnokainak nagy udvarában mostanság megfigyelhető egy nagyszerű anyagi-morontia műtárgy, melyet „Mihály Emlékmű” néven ismernek, s amely jelenleg Gábriel pecsétjét viseli. Ez az emlékmű röviddel azt követően készült, hogy Mihály elhagyta ezt a világot. Ebből arra lehet következtetni, hogy a Mester feltámadását valamiképpen ezen a csillagrendszeri lakóvilágon segítették elő.
A lakóvilágokon, majd pedig feljebb, végig a csillagrendszereteken, csillagvilágotokon és helyi világegyetemeteken át, a felemelkedés morontia szakaszain megyünk keresztül.
A hét lakóvilágon a felemelkedő halandók számára a lehetőségeknek tág tere nyílik kivétel nélkül minden olyan tapasztalásbeli fogyatékosság ellensúlyozására, melynek hátrányát szenvedték a szülőbolygójukon, legyen az akár öröklődött, környezeti vagy a húsvér testbeli létpálya túl korai megszakadása miatti okra visszavezethető dolog.
Az út egyedi változatosságaitól függetlenül megtanuljuk az adott szféra tanításait, mielőtt a következő szférára továbbmehetünk. Legalábbis így van ez azt követően, ha egyszer elhagytuk a születésünk világát.
A morontia élet tanodái: 1. a gondolkodás tanodái, 2. az érzések tanhelyei és 3. a cselekvés tanintézetei [a lakóvilágokon]; 4. az etika tanodái, 5. az igazgatás tanhelyei és 6. a közösségi alkalmazkodás tanintézetei [a csillagvilági központi világokon]; 7. a bölcselet, az isteniség és tiszta szellemiség tanodái [a világegyetemi központi világokon].
A halandói fejlődés lelki köreit helyesebb mindenségrendi szinteknek nevezni – ez azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadása és azoknak az értékeknek a felismerése, amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való közeledést jelentik. E mindenségrendi körök elérése a lakóvilágokon válik a tapasztalásaink részévé, ha a természetes halál előtt nem tudtuk azokat teljesíteni.
A halál után, a lakóvilágon való feltámadást követően az emberi személyiség már teljesen azonos az ember morontia sajátlényegével. A lélek így a személyazonosság jövőbeli morontia hordozójának csírája.
A lakóvilágokon rá fogunk ismerni azokra, akik a rövid, de szövevényes földi életben egykor a társaink voltak, és ők is meg fognak ismerni minket, sőt emlékezni is fogunk és ránk is emlékezni fognak.
Amikor egy csillagrendszer megállapodik a fényben és életben, és a lakóvilágok egyesével megszűnnek halandó-felkészülési állomásokként szolgálni, akkor az ezen idősebb, a tökéletesség magasabb fokára eljutott csillagrendszerekben összegyűlt, növekvő létszámú, végleges rendű lényekből álló népesség veszi át az irányításukat.
Jelenleg azonban a hét lakóvilág a morontia felügyelők és a melkizedekek gondjaira van bízva. Mindegyik világon van egy végrehajtó kormányzó, aki közvetlenül a jerusemi vezetőknek tartozik felelősséggel. Az uverszai [a felsőbb-világegyetemünk központjáról való] békéltetők központokat tartanak fenn minden egyes lakóvilágon, míg a szomszédban található a Szakmai Tanácsadók helyi gyülekezőtere. A visszatekintési igazgatók és az égi mesterek csoportos telephelyet tartanak fenn e világok mindegyikén. Mind a hét lakóvilág, a többi átmeneti-műveltségű bolygóval és a központi világgal együtt bőségesen el van látva a szabványos teremtésű spornagiával.
A csillagrendszeri központ körül keringő hét nagyobb világot közkeletűen az átmeneti műveltség szféráinak nevezik. Ezek közül az 1-es számú a véglegesrendűek világa. Ez a helyi csillagrendszer végleges rendű lényeiből álló testület központi telephelye, s ezt övezik a fogadóvilágok, a hét lakóvilág, melyeket teljesen a halandói felemelkedési rendnek szenteltek. A véglegesrendűek világára beléphetnek mind a hét lakóvilág lakói. Szállítószeráfok hozzák és viszik a felemelkedő személyiségeket e zarándokutakon, melyek célja az, hogy az átmenetben lévő halandók hite erősödjön abban, hogy megtapasztalhatják a végső rendeltetésük kiteljesedését. Bár a véglegesrendűek és azok épített szerkezetei a morontia szem számára rendszerint nem érzékelhetők, mégis megborzongunk majd időről időre, amint az energia-átalakítók és a morontia erőtér-felügyelők egy-egy pillanatra képessé tesznek minket a paradicsomi felemelkedést ténylegesen is teljesített, magas szellemszemélyiségek megpillantására, akik visszatértek a hosszú utunk kezdetének világára, azon bizonyosság biztosítékaként, hogy mi is teljesíthetjük és képesek vagyunk teljesíteni e rendkívüli vállalkozást. A lakóvilágokon tartózkodó minden személy legalább évente egyszer elmegy a végleges rendű lények szférájára a véglegesrendűek láthatóvá tételére szervezett összejövetelekre.
A csillagrendszeri központ körül keringő átmeneti műveltségi szférák sorában a 2-es számú a morontia világ. E bolygó a telephelye a morontia élet felügyelőinek, és azt hét olyan szféra veszi körül, ahol a morontia főnökök készítik fel a társaikat és a segítőiket, morontia lényeket és felemelkedő halandókat egyaránt. A hét lakóvilágon való átkelésünk során a kiteljesedő morontia kapcsolatok e kulturális és társadalmi szféráin is áthaladunk. Az első lakóvilágról a másodikra való átkeléssel jogosultakká válunk látogatóként belépni a kettes számú átmeneti központra, vagyis a morontia világra. Amikor majd e hat kulturális szféra bármelyikén tartózkodunk, meghívásra látogatóként és megfigyelőként eljuthatunk az említett szférák körül keringő, a csoporttevékenységekre szakosodott hét világ bármelyikére is.
Az első lakóvilágon az összes túlélőnek meg kell felelnie az ő szülőbolygójáról származó szülői bizottság által támasztott követelményeknek. A mi világunkról érkezőkhöz rendelt, jelenlegi bizottság tizenkét, nemrégiben érkezett szülői párból áll, akik halandói tapasztalatot szereztek három vagy több gyermek nevelésében azok serdülőkoráig. E bizottságban ügyeleti rend szerint folyik a szolgálat és általában csak tíz évig tart. A szülői tapasztalás terén e biztosok követelményeinek eleget nem tettek mindegyikének megfelelő minősítést kell szereznie az Anyagi Fiak otthonaiban a csillagrendszeri központon, vagy részben a gyakorlóotthonban a végleges rendű lények világán végzett szolgálat révén.
Egyetlen felemelkedő halandó sem mentesülhet – saját vagy idegen – gyermek nevelésének megtapasztalása alól az anyagi világon vagy azt követően a végleges rendű lények világán vagy a csillagrendszeri központon. Az apáknak éppúgy át kell esniük ezen alapvető tapasztaláson, mint az anyáknak. A világunk újkori népeinek szerencsétlen és hibás felfogása, hogy a gyermeknevelés nagyrészt az anyák feladata. A gyermekeknek apára éppúgy szükségük van, mint anyára, és az apáknak éppúgy szükségük van a szülői tapasztalásra, mint az anyáknak.
A gyermekeket befogadó csillagrendszeri tanhelyek a végleges rendű lények világán, az első csillagrendszer-központi átmeneti-műveltségű szférán találhatók. Ezek a gyermek-fogadó tanodák a rendeltetésük szerint az idő gyermekeinek gondozását és nevelését végző vállalkozások, beleértve azokat is, akik a tér evolúciós világain még a világegyetemi nyilvántartásokba egyénekként való bekerülésük előtt meghaltak. Az ilyen gyermek egyik vagy mindkét szülőjének túlélésekor a beteljesülés-őrangyal megbízza a kerubtársát azzal a feladattal, hogy a gyermek lehetséges azonosságának őre legyen, s felruházza a kerubot azzal a felelőséggel, hogy e kifejletlen lelket a Lakóvilági Tanítóknak a morontia világok gyakorlóotthonaiban átadja.
Ugyanezek a magára hagyott kerubok azok, akik Lakóvilági Tanítókként a melkizedekek felügyelete alatt ilyen széles körű oktatási intézményeket tartanak fenn a végleges rendű lények próbavédenceinek felkészítésére. A végleges rendű lények védencei, a felemelkedő halandók gyermekei mindig a haláluk idején volt fizikai állapotuknak tökéletesen megfelelő alakban személyesülnek meg, attól eltekintve, hogy nem rendelkeznek szaporodási képességgel. Erre az ébredésre pontosan akkor kerül sor, amikor a szülőjük megérkezik az első lakóvilágra. Ezután e gyermekek, gyermekként minden lehetőséget megkapnak arra, hogy a mennyei utat válasszák, s ez olyan, mintha e döntést azokon a világokon hozták volna meg, ahol a halál oly korán véget vetett a létpályájuknak.
A gyermekotthon-világon a gyakorló teremtmények annak megfelelően alkotnak csoportokat, hogy van-e Igazítójuk vagy nincs, mert e gyermekekbe ugyanúgy költözik Igazító, mint az idő világain. Az Igazító megérkezése előtti időben a gyermekekre öttagú családokban viselnek gondot, mely család tagjainak életkora az egy éves és annál fiatalabbtól a körülbelül ötévesig terjed, vagy addig az életkorig, amikor az Igazító megérkezik.
A fejlődő világokon minden gyermek, aki rendelkezik Gondolatigazítóval, de a halála előtt még nem hozott döntést a paradicsomi létpálya mellett, szintén újraszemélyesül a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán, ahol szintén az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek, miként azok a kicsinyek is, akik Igazító nélkül érkeznek, de akik később Titkos Nevelőt kapnak azt követően, hogy elérték az erkölcsi választáshoz szükséges életkort.
Az Igazítót kapott gyermekek és ifjak a végleges rendű lények világán ugyancsak öttagú családokban nevelkednek, életkoruk hattól tizennégy évesig terjed; nagyjából azt lehet mondani, hogy e családokat hat, nyolc, tíz, tizenkettő és tizennégy éves korú gyermekek alkotják. A tizenhatodik év után, ha a végleges döntést meghozták, átkerülnek az első lakóvilágra és megkezdik a paradicsomi felemelkedésüket. Némelyikük még e kor előtt hoz döntést és továbbmegy a felemelkedési szférákra, azonban a földi viszonyoknak megfelelő tizenhat évesek közül igen kevesen vannak a lakóvilágokon.
Az őrző szeráfok úgy látogatják e fiatalokat a gyakorlóotthonban a végleges rendű lények világán, mint ahogy a halandóknak szellemileg segédkeznek az evolúciós bolygókon, míg a hűséges spornagia a fizikai szükségleteikben segédkezik. Így növekednek a gyermekek az átmeneti világon, amíg végül meghozzák a végleges döntést.
Amikor az anyagi élet lefutott, és ha a felemelkedési lét vonatkozásában döntés nem született, vagy ha az idő gyermekei határozottan a központi világegyetemi kaland ellen foglalnak állást, akkor a halál feltétel nélkül véget vet a gyakorló létpályájuknak. Ilyen esetekben megítéltetésre nem kerül sor; e második halálból már nincs feltámadás. Egyszerűen olyanná lesznek, mintha nem is lettek volna.
De ha a tökéletesedés paradicsomi útját választják, akkor azonnal felkészítik őket az első lakóvilágra való átkelésre, ahová sokuk még időben érkezik meg ahhoz, hogy csatlakozzanak szüleikhez a központi világegyetemi felemelkedésben. A központi világegyetemen való átjutást és az Istenségek elérését követően e halandói eredetű, megmentett lelkek alkotják a Paradicsom állandó, felemelkedői létpolgárságát. Az értékes és alapvető fontosságú evolúciós tapasztalatokat a halandói születésük világán meg nem szerzett gyermekek nem vétetnek fel a Végleges Testületbe.
„A morontia mota alsóbb síkjai közvetlenül az emberi bölcselet felsőbb szintjeihez csatlakoznak. A kevésbé fejlett hallgatókat az első lakóvilágon szokásos rend szerint a párhuzamok módszerével oktatják; vagyis az egyik oszlopban bemutatják a mota jelentéstartalmak egyszerűbb fogalmait, a másik oszlopban pedig idézik a megfelelő halandói bölcselet alaptételeit.
[Szemléltető példák az emberi bölcseletre:]
1. A szakértelem megnyilvánulása nem a szellemi képesség meglétét jelzi. Az értelem nem helyettesíti az igaz jellemet.
2. Kevés ember felel meg az általa valójában birtokolt hitnek. Az indokolatlan félelem nem más, mint a kifejlődő halandói lélek fondorlatos értelmi félrevezetése.
3. Az eredendően meglévő képességeket nem lehet meghaladni; egy félliteres korsó tartalma sohasem tehet ki egy egész litert. A szellemi fogalmat nem lehet gépiesen beleerőszakolni az anyagi emlékmintába.
4. Kevés halandó meri a természet és a kegyelem együttes segédkezéséből származó személyes hitelkeretének összegét valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége valójában gazdag, de ők maguk nem hajlandók ezt elhinni.
5. A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzőleg hatnak.
6. Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.
7. Vak és előre nem látható véletlen dolgok nem történnek a mindenségrendben. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendű lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.
8. Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül nincs boldogság.
9. A cselekvésből erő lesz; az önuralomból báj fakad.
10. Pártatlanság pengeti az igazság összhanghúrjait, és a dallam berezgi az egész mindenségrendet, még a Végtelen felismeréséig is eljut.
11. A gyengék elmerülnek a megoldások keresésében, míg az erősek cselekednek. Az élet is csak olyan, mint a napi munka – végezd jól. A tett a miénk; a következmények Istenéi.
12. A legnagyobb mindenségrendi csapás az, ha valakit még sohasem ért csapás. A halandók bölcsességet csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.
13. Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.
14. Csinálj kedvet a társaidnak az igazsághoz; csak akkor adj tanácsot, ha kérik.
15. A színlelés a tudatlan személy nevetséges erőfeszítése a bölcsnek mutatkozásra, a sivár lélek kísérlete a gazdagnak tűnésre.
16. Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.
17. A törekvés mindaddig veszélyes, amíg a közösséghez való igazodása nem teljes. Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén méltókká nem váltok arra.
18. A türelmetlenség szellemméreg; a harag olyan, mint a darázsfészekbe hajított kő.
19. Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.
20. Csak egy költő képes érzékelni a költészetet a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.
21. Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.
22. A kifejlődő lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.
23. A halál semmit sem tett hozzá az értelmi képességekhez vagy a szellemi felruházottsághoz, viszont kiegészítette a tapasztalás fokát a túlélés tudatával.
24. Az örökkévalósági beteljesülést a napi életből származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap beteljesülését.
25. A nagyság nem annyira az erő birtoklásában áll, hanem ezen erő bölcs és isteni használatában.
26. Tudás csakis úgy birtokolható, ha megosztjuk azt másokkal; a tudás őrzője a bölcsesség, a közösséghez igazítója pedig a szeretet.
27. A haladás megköveteli az egyéniség fejlődését; a középszerűség folyton szabványosításra törekszik.
28. Bármely tétel érvekre épített védelme fordított arányban áll a tétel igazságtartalmával.
Ilyen tehát a kezdők munkája az első lakóvilágon, míg a haladóbb tanítványok a későbbi világokon sajátítják el a mindenségrendi látásmód és a morontia mota felsőbb szintjeit.” (Az Urantia könyv, 48:7.1-31)