X. LÉLEK-ÚJJÁSZÜLETÉS ÉS MORONTIA (LÉLEK)-ELME
A halandók esetében a halál jelensége – a fizikai és a morontai síkok határterületén végbemenő folyamat – mindig is nagy rejtély marad az emberiség számára. Az igazság kinyilatkoztatóit nyilván korlátozták az Urantia mennyei felügyeletét ellátó hatóságok abban, hogy ezzel kapcsolatban mindent közreadjanak nekünk az Urantia könyvben:
„(…) Rengeteg érdekes részletről számolhatnék be, de a közvetlen bolygófelügyelőitek tanácsára nem teszem. (…)” (112:5.11)
A továbbélő lény újbóli összeállítására az első lakóvilág feltámadási csarnokában kerül sor, mely létesítmény találkozási helyként szolgál a szeráfi beteljesülés-őrangyalok, a Gondolatigazítók, a feltámadási főangyalok és az élethordozók számára. Az egykori anyagi személyiséget alkotó elemek újbóli összeállításában az első lépés egy alkalmas forma, egy morontia energiaminta kidolgozása, melyet a kijelölt szeráf „bocsát rendelkezésre” a halhatatlan lélek számára és a visszatérő Igazító beköltözéséhez élethordozóként. A jelenlévő szeráf a morontia erőtér-felügyelők segítségével olyan külön nem vált morontia anyagot bocsát rendelkezésre, amelyben az új morontia életet be lehet indítani. Ebben az alkalmas morontia alakban – melynek terve a beteljesülés-őrangyaltól származik – megy végbe az, hogy „(…) az új továbbélő kapcsolatot teremthet a nem-szellemi valósággal, és amelyen belül a mindenségrendi elme morontia-válfaja képes működni.” (112:5.17) Ez a morontia elme teszi egyedivé a morontia alakot minden haladói továbbélő esetében, lévén, hogy itt ugyanarról a teremtményi elmemátrixról és ugyanazokról a passzív önazonosság-potenciálokról van szó, melyek a szeráfi beteljesülés-őrangyalokra őrizetére voltak bízva.
„A halandói húsvér fizikai test nem része az alvó továbbélő újbóli összeállításának; a fizikai test visszatért a porhoz. A kijelölt szeráf biztosítja az új test, a morontia alak, mint a halhatatlan lélek és a visszatért, befogadandó Igazító számára készülő új élethordozó összeállítását. Az Igazító az alvó továbbélő elméje szellemi átiratának őrzője. A kijelölt szeráf az őre a továbbélő önazonosságnak – a halhatatlan léleknek (amennyire az kifejlődött). (…)” (30:4.15)
„A személyiség újra megjelenését lehetővé tevő helyzet a helyi világegyetem valamelyik morontia fogadó-bolygójának feltámadási csarnokában alakul ki. Ezekben az élet-összeállítási termekben bocsátják rendelkezésre a felügyelő hatóságok azt a világegyetemi – morontiai, elmelényegű és szellemi természetű – energia-kapcsolatot, amely az alvó-továbbélői tudat újbóli megjelenését lehetővé teszi. Az egykori anyagi személyiséget alkotó részek újbóli összeállítása a következőket jelenti:
1. Olyan alkalmas forma, morontia energia minta megalkotása, amelyben az új továbbélő kapcsolatot teremthet a nem-szellemi valósággal, és amelyen belül a mindenségrendi elme morontia-válfaja képes működni.” (112:5.17)
Amikor felébredünk, vagyis amikor újra tudatunknál leszünk, akkor végre megláthatjuk a megkedvelt s az urantiai napjaink alatt mindvégig mellettünk tartózkodó angyali társainkat. Pontosan tudatosulni fog bennünk az isteni Atya-rész azonossága és jelenléte is, mely entitás a halandói létünk elméjében hosszú időn keresztül ott lakozott. Ez minden tekintetben igazi újjászületés, olyan fokú igaz szellemi átalakulás, hogy csak a beteljesülés-őrangyalunk és a Gondolatigazítónk közvetlen és szeretetteljes jelenléte révén leszünk képesek eredményesen összekapcsolni az új morontia tudatunkat a korábbi önazonosságunk visszatérő emlékével.
A helyi világegyetemi értelem alkotó forrásaként az Anyaszellem a mindenségrendi elmének egy átalakított változatát biztosítja, ezzel közvetlenül segítve a morontia (lélek)-elme kifejlődését. Míg a segédi működésen alapuló elme szabadon megnyilvánulhat az anyagi energia mintán belül, addig a segédek fölötti szinten működő morontia léleknek szüksége van az Igazító jelenlétére a teljes öntudatra ébredéshez. Mind az emberi elme, mind a benne lakozó Igazító tudatában van a kibontakozó lélek más minőséget képviselő jelenlétének, a lélekben pedig tudatosul a halandói elme és a benne lakozó Igazító egyaránt.
A lélek a halandói elme és a benne lakozó Igazító közös alkotása. A lélek tehát az Istent kereső halandói elmének és az Istent kinyilatkoztató, halhatatlan Gondolatigazító jelenlétének a gyermeke. A lélek szellemi növekedése független az értelmi öntudattól, viszont képes megtapasztalni a Gondolatigazító jelenlétét és képes felismerni annak szellemi vezetését. A szellemmel való azonosulást a halandói elme erőfeszítései mozdítják elő, a továbbélést pedig a halandói elme vágyai határozzák meg. A kifejlődő lélek lényegében a halandói döntések összességének végső képét tükrözi.
A halandói elme azáltal kezdi meg a morontia előtti felemelkedési szakaszt a világegyetemi létpályán, hogy szoros együttműködést alakít ki a hét elmeszellem-segéddel, mialatt ezek a segédek fokozatosan a közöttük legmagasabb rendű szellem, vagyis a bölcsesség szellemének egyesítő irányítása alá kerülnek. Az elmeszellem-segédek közül a legmagasabb rendű működést jelentő szellem segíti a halandó teremtményt abban, hogy a morontia szint előtti hét lelki kört teljesítse. [110:6] Az ilyen fejlődést mutató halandó elméjében egyre erősebb indíttatás mutatkozik az igazság, a szépség és a jóság legfelsőbb valóságainak folyamatos keresése iránt, és ezek a felfedezések ráadásul összhangban is lesznek a hét kör teljesítésére törekvő halandó nemes célkitűzésével. Mindezek a közös erőfeszítések elkerülhetetlenül elvezetnek a halandói lélek növekedésének beindulásához és a morontia elmével való felruházottság majdani eléréséhez. Ez a vívmány pedig már jelzi a helyi világegyetemi fejlődés morontia létpályáját.
Az önmegvalósítást és az elme-kibontakoztatást az Egyetemes Atya állítja nemes és isteni célként a halandó gyermekei elé. A mindenségrendi előrehaladás hét lelki körén át vezető halandói fejlődési út során az evolúciós lélekben felerősödik a mindenségrendi tudat érzéke és a megjelenő Legfelsőbb Lénnyel való rokonság tudata is. Amint a halandó lény a fejlődésben eléri a morontia tudat lélekszintjét, mindinkább képessé válik megragadni a világegyetemi jelentéstartalmakat és felismerni az isteni értékeket. Ezek az eredmények biztosítják az igazi világegyetemi létpolgárság teljesebb tudatosulását és ebből következően a helyi világegyetemi fejlődés valós lehetőségét.
Az első lelki körnek, vagyis a teremtményi tökéletesség végső, legalaposabban feltérképezett mindenségrendi szintjének a teljesítése jelzi a morontia előtti szintű elme által az érettség kivívása során megérdemelt győzelmet. Ez az vívmány eredményesen lezárja az elmeszellem-segédek együttes segédkezésének időszakát, melynek során ezek a szellemek alkották az egyetlen, kizárólagos elme-tevékenységet a halandói személyiségben. A halandói elme ettől kezdve egyre érzékenyebb az elmeszellem-segédi szintet kiegészítő morontia-adottság megnyilvánulásaira, és ez indítja be a személyes fejlődés előszellemi, illetve morontiai szakaszát. Ez az új elme már egyre több hasznát veszi az Alkotó Szellemtől eredő segéd-feletti felruházottságból fakadó segédkezésnek, mert ez az elmebéli felruházottság már tökéletesebb összhangot mutat a mindenségrendi elmével.
A halandói felemelkedés során a hét lelki körében mutatott fejlődés tapasztalásbeli gyarapodást is jelent a személyiség státusát, az elmebéli ráhangolódást, a lelki növekedést és az Igazítóhoz történő igazodást illetően. Ezt a gyarapodást a teljes személyiségünk harmonikus működése, a teljes önvalónk – anyagi, értelmi és szellemi természetű – kiteljesedése jellemzi. Amint a halandó teremtményt az elmeszellem-segédi szintre ráépíti ezt a morontia lélek értelemmel való felruházottságot, előbb-utóbb eljut oda, hogy már csak a morontia elmére fog támaszkodni. A teremtmény elkezdi keresni annak módját, hogy képessé váljon igénybe venni a felsőbb-világegyetemi mindenségrendi elme közvetlen segédkezését; törekedni kezd arra, hogy eljusson a szellemi létezésnek azokra a magasabb szintjeire, melyek közvetlenül a morontia szint után találhatók.
A teremtményi elme tapasztalásában észlelhető:
- a szülőbolygón: az elmesegédek működése;
- a helyi világegyetemben: a morontia értelem kibontakozása;
- a felsőbb-világegyetemben: a mindenségrendi elme közvetlen segédkezése.
A morontia elme kifejlődésére a mindenségrendi elme egyfajta módosulatával való kapcsolatteremtésen keresztül kerül sor, s ezt az elme-módosulatot maga az Isteni Segédkező teszi elérhetővé szerte a teljes helyi világegyetemének területén. Az Anyaszellem a helyi világegyetemi értelem alkotó forrásaként tehát a mindenségrendi elme módosult változatához való hozzáférés biztosítása útján segédkezik, s ennek révén közvetlenül is segíti a morontia elme kifejlődését. Az Urantia könyvből tudjuk, hogy a kinyilatkoztatás egyfajta ellentételezés azért, mert a halandó ember nem rendelkezik morontia elmével, s emiatt valamivel át kell hidalni a fizikai és a szellemi valóságok közötti morontia űrt.
A helyi világegyetemi Anyaszellem elmeszellem-segédi köreibe bekapcsolt morontia elme teljes mértékben alá van rendelve az emberi személyiség akaratából fakadó cselekedeteknek és döntéseknek. Bár a halandó teremtmény a létezés anyagi szintjén rendelkezik önazonossággal, a halandó személyiség ténylegesen is képes arra, hogy a szabad akaratú választása révén az „(…) azonosságának székhelyét a múló anyagi-értelmi rendszerből a magasabb rendű morontia-lélek rendszerbe tegye át, amely a Gondolatigazítóval együttműködve a személyiség-megnyilatkozás új hordozójául teremtetik meg.” (112:5.4) Az elmeszellem-segéd feletti szinten működő morontia léleknek viszont az Igazító szellemjelenlétére van szüksége ahhoz, hogy az öntudatát megőrizze.