IV. MAGVAS GONDOLATOK
- A világunkra úgy is tekinthetünk, mint a felemelkedésre rendeltetett örökkévaló és halhatatlan szellemek születési szférájára, a „lélekteremtés völgyére”.
- Ez az anyagi világ azonban csak egyfajta híd; átkelhetünk rajta, de nem szabad azon gondolkodnunk, hogy állandó lakhelyet építünk rá.
- A test az ember anyagi vagy testi élő szervezete. Az állati természetű és eredetű, élő, villamos-vegytani működési rend.
- Az elme az emberi élő szervezet gondolkodó, észlelő és érző működési rendje. A teljes tudatos és nem tudatos tapasztalás. Az érzelmi élethez kötődő értelem, mely az istenimádaton és a bölcsességen keresztül a szellemi szintig terjeszkedik.
- A szellem az ember elméjében lakozó isteni szellem. E halhatatlan szellem elő-személyes, mert nem személyiség, viszont a rendeltetése szerint a továbbélő halandó teremtmény személyiségének részévé válik.
- Az ember lelke tapasztalás útján kibontakozó szerzemény. Amint a halandó teremtmény „a mennyei Atya akaratának megcselekedését” választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen keletkező valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi – hanem morontiai. E megszülető, halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.
- A halandó ember személyisége nem a test, az elme vagy a szellem, és nem is a lélek. A személyiség az egyetlen változatlan valóság a máskülönben állandó változást mutató teremtményi tapasztalásban. A személyiség az Egyetemes Atya által az anyag, az elme és a szellem élő és társított energiáihoz adott egyedi adomány.
- A morontia nem más, mint az anyagi és a szellemi közötti tágas szintre utaló kifejezés, mely jelölhet személyes vagy személytelen valóságokat, élő és élettelen energiákat. Képletesen: a morontia láncfonala szellemi, vetülékfonala fizikai.
- Az anyagihoz kötődő elmék nem élhetik túl a halandói halált. A túlélés módszerére az ember úgy tehet szert, hogy akaratát úgy igazítja és halandói elméjét úgy alakítja, hogy ezen Isten-tudatos értelem fokozatosan szellem-tanította, majd pedig szellem vezette értelemmé váljon.
- Az anyagnak alávetett halandói elme sorsa az, hogy egyre inkább anyagivá váljon, majd pedig a személyiség kihunyását szenvedje el.
- A szellemnek engedő elme sorsa az, hogy egyre inkább szellemivé váljon és legvégül a túlélő és irányító isteni szellemmel eggyé kapcsolódjon, s így személyiség-létben érje el a túlélést és az örökkévalóságot.
- A valóságos világegyetem barátságos az örök Isten minden gyermekével, és minden szellemi értelem az ember szellemi fejlődését segíti és minden teremtmény végső jóléte érdekében munkálkodik közösen. Bolygónk egy roppant nagy mindenségrend tagja, a világok jó közelítéssel végtelen családjába tartozunk, de a szféránkat éppoly gondosan igazgatják és éppoly szeretőn segítik, mintha az lenne az egyetlen lakott világ.
- A szakértelem megnyilvánulása nem a szellemi képesség meglétét jelzi. Az értelem nem helyettesíti az igaz jellemet.
- Kevés ember felel meg az általa valójában birtokolt hitnek. Az indokolatlan félelem nem más, mint a kifejlődő halandói lélek fondorlatos értelmi félrevezetése.
- Az eredendően meglévő képességeket nem lehet meghaladni; egy félliteres korsó tartalma sohasem tehet ki egy egész litert. A szellemi fogalmat nem lehet gépiesen beleerőszakolni az anyagi emlékmintába.
- Kevés halandó meri a természet és a kegyelem együttes segédkezéséből származó személyes hitelkeretének összegét valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége valójában gazdag, de ők maguk nem hajlandók ezt elhinni.
- A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzőleg hatnak.
- Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.
- Vak és előre nem látható véletlen dolgok nem történnek a mindenségrendben. A mennyei lények sem segítenek annak az alacsonyabb rendű lénynek, aki nem a saját igazságfénye szerint cselekszik.
- Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül nincs boldogság.
- A cselekvésből erő lesz; az önuralomból báj fakad.
- Pártatlanság pengeti az igazság összhanghúrjait, és a dallam berezgi az egész mindenségrendet, még a Végtelen felismeréséig is eljut.
- A gyengék elmerülnek a megoldások keresésében, míg az erősek cselekednek. Az élet is csak olyan, mint a napi munka – végezd jól. A tett a miénk; a következmények Istenéi.
- A mindenségrend legnagyobb szomorúsága az, hogy még sohasem volt szomorú. A halandók bölcsességet csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.
- Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.
- Csinálj kedvet a társaidnak az igazsághoz; csak akkor adj tanácsot, ha kérik.
- A színlelés a tudatlan személy nevetséges erőfeszítése a bölcsnek mutatkozásra, a sivár lélek kísérlete a gazdagnak tűnésre.
- Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.
- A törekvés mindaddig veszélyes, amíg a közösséghez való igazodása nem teljes. Mindaddig egyetlen erényt sem sajátítotok el igazán, amíg a tetteitek révén méltókká nem váltok arra.
- A türelmetlenség szellemméreg; a harag olyan, mint a darázsfészekbe hajított kő.
- Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.
- Csak egy költő képes érzékelni a költészetet a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.
- Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.
- A kifejlődő lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.
- A halál semmit sem tett hozzá az értelmi képességekhez vagy a szellemi felruházottsághoz, viszont kiegészítette a tapasztalás fokát a túlélés tudatával.
- Az örökkévalósági beteljesülést a napi életből származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap beteljesülését.
- A nagyság nem annyira az erő birtoklásában áll, hanem ezen erő bölcs és isteni használatában.
- Tudás csakis úgy birtokolható, ha megosztjuk azt másokkal; a tudás őrzője a bölcsesség, a közösséghez igazítója pedig a szeretet.
- A haladás megköveteli az egyéniség fejlődését; a középszerűség folyton szabványosításra törekszik.
- Bármely tétel érvekre épített védelme fordított arányban áll a tétel igazságtartalmával.
- Az idő az egyetlen egyetemes dolog, amellyel az összes saját akaratú teremtmény felruháztatott; ez az az „egyetlen talentum”, melyet minden lényre rábíztak. Az idő csak akkor pazarolódik el végzetesen, amikor nem figyelünk rá, amikor nem használjuk ki úgy, hogy az biztosítsa a lelkünk továbbélését.
- Az idő mindkétféle használata fontos: annak pozitív igénybevétele, a munka, és annak negatív igénybevétele, a pihenés.
- Halandó testet vettünk a sírban, morontia formát aratunk a lakóvilágokon.
- Nincsenek királyi utak, rövidebb vagy könnyebb utak a Paradicsomra.
- A húsvér testbeli élet után az idő mint módszer többé már nem fog a rendelkezésünkre állni a kényelmetlen helyzetek vagy a kellemetlen kötelességek előli kitéréshez.
- A Teremtők terve az, hogy az idő teremtményei számára lehetővé tegyék, hogy alaposan megismerjék a nagy világegyetem működésének és igazgatásának részleteit, és e hosszú továbbképző tanfolyamot úgy végeztethetik el a legjobban a túlélő halandóval, hogy rábírják arra, hogy a felemelkedés minden lépését fokozatosan és tevékeny közreműködéssel tegye meg.
- Amikor a fejünk felett sötét felhők gyülekeznek, akkor hitünkben kell elfogadnunk a bennünk lakozó Igazító jelenlétének tényét, és így képesnek kell lennünk a halandói bizonytalanságok ködén túllátni és észrevenni az örökkévaló igazságosság napjának tiszta ragyogását a lakóvilágok hívogató magasságain.
- A tudatosság halott szintjén túli minden elme-lényeget bízzuk az Igazítóra. A kellő időben, ha nem ezen a világon, akkor a lakóvilágokon, jól el fog számolni a rá bízott dolgokkal, és előteremti azokat a jelentéstartalmakat és értékeket, melyeket az ő gondjaira és őrizetére bíztunk. A halandói elme minden értékes kincsét fel fogja támasztani, ha továbbélővé leszünk.
- Az Igazítók egész egyszerűen képtelenek egyetlen élet tartama alatt önhatalmúlag megszervezni és összehangolni két olyan eltérő, nem is hasonló gondolkodásfajtát, mint az emberi és az isteni. Amikor mégis megteszik, minthogy erre vannak példák, akkor az ilyen lelkek úgy jutnak át közvetlenül a lakóvilágokra, hogy nincs szükség a halál megtapasztalására.
- Amikor az emberi lény már teljesítette a mindenségrendi fejlődés köreit, és amikor már a halandói akarat végleges választása azt is lehetővé teszi az Igazítónak, hogy befejezze az emberi azonosságnak a morontia lélekkel való társítását az evolúciós, fizikai életben, akkor a léleknek és az Igazítónak ez a kiteljesedett kapcsolatrendszere mindentől függetlenül eljut a lakóvilágokra.
- Ha valaha is kétely merül fel azzal kapcsolatban, hogy valóban tanácsos-e valamely emberi azonosságot a lakóvilágokba emelni, akkor a világegyetemi kormányzatok mindig az adott egyén személyiségének javára döntenek.
- A lakóvilágokon már tudatosulni fog bennünk a szeráfi tanítók jelenléte és érzékelni is fogjuk őket.
- Az emberi elmének az anyagi kapcsolódásból a szellem-egyesüléshez vezető fejlődése eredményezi a halandói elme magvában szellemi jellegű szakaszainak a halhatatlan lélek morontia valóságaivá való átalakulását.
- Az igaz istenimádat végső soron négy mindenségrendi síkon megjelenő tapasztalássá válik: az értelmi, a morontiai, a szellemi és a személyes síkon – az elme, a lélek és a szellem tudatosságában, valamint ezek személyiségben való egyesülésében.
- Az Örökkévaló Fiú az abszolút személyiség, és ő a morontia szellemek titka is.
- A Harmadik Forrás és Középpont, az egyetemes értelem, személyesen tudatában van minden elmének, minden értelemnek a teljes teremtésösszességben, és így az elmével rendelkező morontiai teremtményekkel is személyes és tökéletes kapcsolatot tart fenn.