VII. A SZERETET ÚTJA ÉS HATALMA – avagy egy fejlett társadalom lehetséges jövőbeli szerveződése
[Létezhet-e tökéletes kormányzás? Melyek az ismérvei az eszményi államnak? Lesz-e valódi lehetősége a földi népek közül bármelyiknek is komoly eredményeket felmutatni ennek megteremtése terén a belátható jövőben? Képes-e az összes emberi lény tekintetében értelmezett korlátlan szeretet hatalma legyőzni az emberek közötti viszály erőit?
A szociológusok már régen megfogalmazták, hogy „minden törzsi összetartáson túl kell lépni az emberiség egyetemes összetartása révén, már ha az emberek közötti háborúskodást ki akarjuk küszöbölni az emberi világegyetemből. Ennek elérése nem szeszélyes választás kérdése, hanem a szigorú szükségszerűségé. A végzet »lenni vagy nem lenni« határozott ultimátumára pozitív válasz csakis úgy adható, hogy az összetartást kiterjesztjük az egész emberi fajra és gondoskodunk az emberi faj természetének építő jellegű megnemesítéséről.”
Ez az összeállítás az államszervezet és az emberi kormányzás fejlődésének tanulságaival és az eszményi forma megtalálásának problémáival, a halandók által felvállalható legfelsőbb rendű emberi és isteni célok elérésének kihívásaival foglalkozik elméleti megközelítésben, majd pedig az eszményi társadalmi szerveződés irányába tett lépések közé sorolható felismeréseket és gyakorlati megoldásokat veszi számba a teljesség igénye nélkül.]
A) Az állam a polgárosodás hasznos kibontakozása; ez jelképezi a társadalomnak a háború pusztításaiból és szenvedéseiből származó tiszta nyereségét. Az államvezetés sem más, mint módszer-együttes a versengő erők küzdelmének szabályozásához a küzdelmet folytató törzsek és nemzetek között. Az igazi állam jellemzője az összes kisebb küzdelmen és csoportkülönbségen felülemelkedő fennhatóság.
Létezik olyan nézet, mely szerint az állam a gazdaságpolitikai missziójának beteljesítésével igyekszik megteremteni az emberhez méltó, lehető legjobb életkörülményeket. A haszonelvűség nézőpontjából ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy az állam feladata az, hogy biztosítsa a legtöbb jót a legtöbb ember számára a leghosszabb időtartamra. Az elméleti optimum csak úgy értelmezhető, ha a csoport az egész emberiséget magába foglalja. Belátható, hogy ha ezt csoportérdekre fordítjuk, akkor a legjobb esetben is csak „szuboptimum” érhető el, amennyiben a csoporttagságot egy adott állam polgárainak összességeként határozzuk meg. Vajon elérhető-e az optimum (azaz a legtöbb jó a legtöbb ember számára a leghosszabb időtartamra) a világ egészét tekintve pusztán azáltal, ha minden állam ilyen gazdaságpolitikát követ? A sejtés az, hogy nem. Ugyanis ha az erőforrások (nyersanyag, energia, munkaerő, stb.) korlátozott mértékű rendelkezésre állását vesszük, már akkor sem lehetséges az, hogy a világ minden egyes állama akár csak a szuboptimumot, azaz az állampolgárai összességére vonatkoztatott célt egyidejűleg elérje. Ezen kívül egy további lényeges szempontot is figyelembe kell venni: az államok között mindenképpen lennének olyanok, amelyek a cél elérését csak egy vagy több másik állam rovására tudnák teljesíteni, ami viszont ellehetetlenítené a világviszonylatban értelmezett optimum elérését.
A felvezetésben említett kérdések körüljárása előtt érdemes tudatosítani, hogy bármely nép állami berendezkedése hűen tükrözi (1) az adott nép észbeli élénkségét, (2) a gazdasági bölcsességét, (3) a társadalmi értelmességét és (4) az erkölcsi erélyét. Ezt sarkítva úgy is meg lehet fogalmazni, hogy minden önmagát szuverénnek tartó népnek a társadalomfejlődés adott szakaszában éppen olyan állama és olyan vezetői vannak, amilyet az adottságai és a képességei szerint megérdemel és az adott körülmények között biztosítani tud.
Nincs okunk kételkedni abban, hogy létezik eszményi államszervezet és kormányzási forma. Ennek felfedezése azonban lassan megy, és sok fáradságot igényel. Ezt a munkát megtakarítani nem lehet. Világunk lakosai jogosultak a szabadságra. Nekik kell megteremteniük a kormányzási rendszereiket. Nekik kell elfogadniuk az alkotmányukat vagy a polgári fennhatóság és igazgatási eljárás egyéb alapokmányait. Miután ezt megtették, elsőszámú vezetőkké kell választaniuk a leginkább hozzáértő és méltó társaikat. A törvényhozó hatalmi ágban való képviseletre csakis azokat szabad megválasztani, akik értelmileg és erkölcsileg alkalmasak az ilyen szent felelősségek viselésére. A magas bíróságokban tevékenykedő bírákként pedig csakis olyanokat szabad választani, akik fel vannak ruházva a szükséges természetes képességgel és akik bőséges tapasztalatok révén lettek bölcsek.
Az emberi kormányzat egyetlen szent jellemvonása, hogy az állam három hatalmi ágra oszlik, mégpedig a végrehajtói, a törvényhozói és az igazságszolgáltatói feladatokat ellátó területre. A hatékony társadalomszabályozás vagy polgári kormányzás ezen isteni fogalmától függetlenül kis jelentősége van annak, hogy egy nép milyen államformát választ, feltéve, hogy a polgárság mindegyre a teljesebb önmérséklet és a fokozott társadalmi szolgálat céljának szem előtt tartásával fejlődik. A politikai vagy igazgatási kormányzási forma tehát kisebb jelentőséggel bír, feltéve, hogy biztosítja a polgári haladás alapvető elemeit: (1) a szabadságot, (2) a biztonságot, (3) az oktatást és (4) a társadalmi összhangteremtést. Nem az állam, hanem az állam által megtett dolgok azok, amelyek meghatározzák a társadalmi evolúció menetét.
A tudatlanság és az önzés még a legfejlettebb kormányzatfajtát is biztosan megbuktatja. Egyetlen állam sem képes eszményi működési szinteket elérni addig, amíg le nem győzi a türelmetlenség minden formáját. Ez ellen a legjobban a tudomány, a kereskedelem, a játékok és a vallás összehangolása révén lehet küzdeni.
Az eszményi kormány az a képviseleti rendszer, melyben a vezetés a képességen (alkalmasságon) alapul. Az emberiségnek a tökéletes kormányzásra irányuló küzdelme bolygónkon nem elválasztható a tökéletesedő igazgatási csatornáktól, a folyton változó, mindenkori igényekhez való alkalmazkodástól, a kormányzaton belüli teljesebb hatalommegosztástól, továbbá az igazán bölcs igazgatási vezetők választásától.
Más megfogalmazásban a képviseleti kormányzás gyakorlatias és hatékony formájának kibontakozásához tíz lépés vagy szakasz vezet:
(1) A személy szabadsága.
(2) Az elme szabadsága.
(3) A törvény uralma.
(4) A véleménynyilvánítás szabadsága.
(5) A tulajdon biztonságának szavatolása.
(6) A kérvényezés joga.
(7) A kormányzáshoz való jog.
(8) Általános választójog.
(9) A köztisztviselők ellenőrzése.
(10) Értelmes és képzett képviselet.
Az eszményi államot három nagy, összehangolt hajtóerő működteti: (1) az emberek közötti testvériség felismeréséből származó szeretet és kölcsönös bizalom; (2) a bölcs eszményképeken alapuló értelmes hazafiság; (3) a bolygói tények, szükségletek és célok szempontjából értelmezett mindenségrendi látásmód.
Az eszményi állam csak olyan mértékben vállalja fel a társadalmi viselkedés szabályozását, mely elegendő ahhoz, hogy az egyéni versengést megfossza az erőszakos jellegétől és hogy a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését megakadályozza. Egy erkölcsös társadalomnak célul kell tűznie, hogy megőrzi a polgárainak önérzetét és minden egészséges egyénnek megfelelő lehetőséget biztosít az önmegvalósításra. Az ilyen társadalomfejlesztési terv a legmagasabb fokon művelt társadalom létrejöttét eredményezi. A társadalmi evolúciót a legkisebb mértékű szabályozási jellegű ellenőrzést gyakorló kormányzati felügyelet révén kell bátorítani. Az a legjobb állam, amely nagyobbrészt összehangol, kisebbrészt kormányoz.
Az államiság eszményképeit fejlődés útján, az állampolgári öntudat lassú növekedése által, a társadalmi szolgálat kötelezettségének és kiváltságának felismerése révén kell elérni. A kibontakozó polgárosodás fokozatos fejlődési programja magába foglalja a következőket:
(1) Az egyéni szabadságok megőrzése
(2) Az otthon védelme
(3) A gazdasági biztonság előmozdítása
(4) A betegségek megelőzése
(5) Kötelező oktatás
(6) Kötelező munka
(7) A szabadidő hasznos eltöltése
(8) Az elesettekről való gondoskodás
(9) Fajfejlesztés
(10) A tudomány és a művészet támogatása
(11) A bölcselet – a bölcsesség – támogatása
(12) A mindenségrendi látásmód – a szellemi beállítottság – kiterjesztése
A gazdasági tevékenységek nyereségérdekeltsége teljesen értéktelen és teljes mértékben haszontalan dolog a fejlett társadalmi rend számára. A nyereségvágyat azonban nem szabad elvenni az emberektől addig, amíg az emberek szilárdan a magukévá nem tették a gazdasági törekvések és a társadalmi szolgálat iránti nem haszonszerzésre irányuló késztetések nemesebb fajtáit – a bölcsesség, a testvériség és a szellemi teljesítmény iránti késztetéseket.
B) A polgárosodott társadalom működtetési módszereinek fejlődése közvetlenül elvezet a halandók által felvállalható legfelsőbb rendű emberi és isteni célok eléréséhez – az emberek közötti testvériség és az Isten-tudat személyes állapotának társadalmi eléréséhez, mely abban nyilvánul meg, hogy minden egyén leghőbb vágya az, hogy a mennyei Atya akaratát megcselekedje.
Ezzel szemben a csoportra korlátozódó szeretet eredményeként a csoport tagjai közönyösen, sőt támadólag fognak viszonyulni más csoportokhoz és a kívülállókhoz. A törzsi emberbarátiság által képviselt effajta önzést és tragédiát ekként fogalmazta meg egy szociológus: „Ha az önzetlen szeretet nem terjed ki az egész emberiségre, ha csak egy csoporton belüli viszonyokra korlátozódik – egy adott családra, törzsre, nemzetre, emberfajtára, vallási irányzatra, politikai pártra, szakszervezetre, kasztra, társadalmi osztályra vagy bármilyen más emberi közösségre – akkor az ilyen csoporton belüli emberbarátiság folyományaként nagyon könnyen kialakul a csoporton kívüliekkel szemben valamilyen ellenséges érzület. És minél erősebb és kizárólagosabb a csoporttagok összetartása a csoporton belül, annál inkább elkerülhetetlenek a csoport és az emberiség többi része közötti összeütközések.” Ebből következően a csoportközi háborúskodás következményeinek mérsékléséhez szükséges, hogy mindenki kiterjessze az emberbaráti működési területét a saját csoportjának határain jóval túlra, végeredményben az egész emberiségre, illetőleg minden emberre.
A szociológus leszögezi, hogy a szeretetnek az egész emberiségre való kiterjesztése nem jelenti és nem is igényli a szeretet egyenlő megosztását az összes emberi lény között. „A kezdeti szakaszában ez három dolgot jelent: először is azt, hogy mindenki szereti a családtagjait és a barátainak és ismerőseinek meghatározott körét úgy, mint az emberiségnek azon különleges részhalmazát, melyet az illető személy választott és amelyet e célból bíztak rá. Ha mindenki így tesz, akkor az emberi faj minden tagja úgy fogja találni, hogy az ő külön csoportjának tagjait szereti és ők is szeretik őt. Ilyen körülmények között az emberi népességből egyetlen személy sem marad szeretetlen és nem szerető. Másodszor, az egyetemes szeretet azt jelenti, hogy mindenkinek tartózkodnia kell minden olyan cselekedettől, amellyel árthat bármely emberi lénynek. E neminem laedere elv érvényesítésén keresztül elérhető, hogy a teljes emberi fajban senkit nem fog gyűlölni, senkinek sem fog sérelmet okozni és senkit sem fog kihasználni egy másik emberi lény. Harmadszor, ez azt jelenti, hogy a maga lehetőségei szerint mindenki kinyújtja a kezét a saját csoportján kívül lévők felé, mindenki felé, aki szükséget szenved és akinek támogató rokonszenvre van szüksége – elsősorban a saját közvetlen környezetében, másodsorban pedig az egész emberi világegyetemben.”
Az igazi testvériség megjelenése azt jelzi, hogy olyan társadalmi rend alakult ki, amelyben minden ember örömmel viseli a másik terheit; ténylegesen is vágynak arra, hogy az aranyszabályt gyakorolják. Ehhez viszont csak egyetlen út vezet: az „aranyszabály követői” olyan haladó társadalmat hoznak létre, amelyben a maguk eszményképei szerint élnek, s közben megfelelő szintű védelmet tartanak fenn a szellemi sötétségben élő azon társaikkal szemben, akik akár a békés kedvteléseik kiélésére, akár a fejlődő társadalom elpusztítására törekednek.
A fentiekben jellemzett előrelépéseknek azonban idővel meg kell haladniuk a nemzeti szintet. Az államiság kialakulásában és fejlődésében elkerülhetetlenül eljön az az időszak, amikor az igazság, a szépség és a jóság eszményképeinek követésében világléptékben lehet továbbhaladni. Ennek alapja nem más, mint az a tény, hogy a világi főhatalomnak csak két szintje létezik: az egyéni halandó szellemi szabad akarata és az emberiség (mint egész) együttes főhatalma. Az egyes emberi lény szintje és az egész emberiség szintje között mindenféle csoportosítás és társulás viszonylagos, átmeneti, és csak annyiban értékes, amennyiben hozzájárul az egyén, valamint a nagy bolygói egész – vagyis az ember és az emberiség – boldogulásához, jólétéhez és fejlődéséhez. Ezt úgy is meg lehet fogalmazni, hogy a politikai hatalom fejlődésében a kezdeti és természetes szerveződéstől (vagyis a családtól) a politikai gyarapodás végső kiteljesedéséig (vagyis az egész emberiség kormányának megalakításáig, melyet az egész emberiség működtet, és amely az egész emberiségért van) vezető úton a közbenső szakaszok (nemzetségek, törzsi egységek, nemzetek, népszövetségek, birodalmak) csak átmeneti jellegű „termékek” és szerveződések. E tekintetben van értelme az államiság kialakulását szintről szintre való fejlődésként értelmezni:
(1) A három hatalmi ág megteremtése
(2) A társadalmi, politikai és vallási tevékenységek szabadsága
(3) A rabszolgaság és az emberi leigázottság minden formájának eltörlése
(4) Az állampolgárok beleszólása az adóztatás gyakorlatába
(5) Az általános oktatás létrehozása – a bölcsőtől a sírig tartó tanulás
(6) A helyi és a nemzeti kormányzatok megfelelő összhangja
(7) A tudomány támogatása, és törekvés a betegségek legyőzésére
(8) A nemek egyenlőségének kellő elismerése, valamint a férfiak és nők összehangolt működése
(9) A munkarabszolgaság kiküszöbölése a gépi találmányok révén és a gépkorszak feletti ellenőrzés megteremtésével
(10) A tájnyelvek uralmának legyőzése – az egyetemes nyelv győzelme
(11) A háborúskodás befejezése – a nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálása
(12) A bölcsességre való törekvés általánossá válása, egy felsőbbrendű [nem intézményes] világvallás kifejlődése
C) Az eszményi társadalom megteremtésének alapját tehát az Isten atyaságának elismerése és ebből következően az emberek – mint az Isten fiai – közötti testvériségnek a megvalósítása képezi. Ennek kivitelezésére részletes program nem ismert, azonban az eszményi társadalmi szerveződés irányába tett lépések közé sorolható a következők felismerése és gyakorlati alkalmazása is:
(1) Viszonylag szabad tagállamok erős szövetségére épülő központi kormányzat.
(2) Az otthon a polgárosodott társadalom alapja; a gyermek az oktatásának és a jelleme képzésének legértékesebb részét a szüleitől és az otthonától kapja.
(3) Az oktatás fő célja, hogy minden tanulóból önmagát fenntartó polgárt neveljenek.
(4) Minden gyermek számára oktatás és minden embernek munka biztosítása. Teljes foglalkoztatottság.
(5) A béke és a nyugalom szavatolása az iparban, az adó befizetése az államhatalom támogatásához és annak megakadályozása, hogy az adóztatás hátrányba hozza az ipart s annak megoldása, hogy az állam ne váljon élősködővé vagy zsarnokivá.
(6) A sérült, elfajzott és közösségellenes fajták számarányának visszaszorítása a korlátlan szaporodásuk megakadályozásával.
(7) A területi alapú szavazási módszer helyett működési vagy csoportos választójogi rendszer alkalmazása.
(8) Legalább egy szakma megszerzése után az arra alkalmas fiatalok felsőbb szintű oktatása a közigazgatás, a bölcselet, a tudományok és a felnőttképzés egyéb területein.
(9) Katonai kiképzés csak ipari, tudományos vagy szakmai oktatással együtt tartható a hivatásos katonai osztály létrejöttének elkerülése érdekében.
(10) A háborúskodás kiküszöböléséhez szükséges erkölcsi átalakulás kivitelezése az ember meglévő tudatos, nem tudatos és felsőtudatos erőinek egyetlen nemes szeretetté szervezésével és egyesítésével.
Az alábbiakban ezeknek a felismeréseknek az alkalmazására olvashatunk gyakorlati példákat.
A hatalmi ágak
A központi kormányzat viszonylag szabad tagállamok erős szövetségére épül. Ezek a tagállamok tíz évre választanak saját kormányzót és törvényhozókat, és ezek egyike sem választható újra. Az állami bírákat élethosszig tartó tisztséggel bízzák meg a kormányzók és ezt a törvényalkotók hagyják jóvá, mely utóbbi testületet a százezer állampolgárt képviselő személyek alkotják.
A városi kormányzatoknak a város méretétől függően öt különböző fajtája van, de egyetlen városban sem lakhatnak egymilliónál többen. Egészében véve e városi kormányzati rendszer igen egyszerű, közvetlen és gazdaságosan fenntartható. A városigazgatás kevés hivatalába az állampolgárok legfelsőbb rendű egyedei igyekeznek bejutni.
A szövetségi kormány három egyenrangú hatalmi ágat foglal magába: a végrehajtót, a törvényhozót és az igazságszolgáltatót. A szövetség kormányának vezetőjét általános területi választójog alapján választják.
A szövetségi igazgatási tevékenységeket igen nagy részben a tíz térségi (szövetségit el nem érő szintű) hatóság végzi, melyek mindegyike tíz tagállam társulásából áll. E térségi hatalmi ágak teljes mértékben végrehajtói és igazgatási jellegűek, nem rendelkeznek sem törvényhozói, sem igazságszolgáltatói hatalommal. A tíz térségi ügyvezető a szövetségi kormányfő személyes megbízottja, és a hivatali idejük megegyezik az övével.
A törvényhozó ág három házból áll:
1. A felsőházat az ipari, a szakmai, a mezőgazdasági és az egyéb dolgozói csoportok választják meg titkos szavazással, a gazdasági szerepükkel összhangban.
2. Az alsóházat bizonyos társadalmi szervezetek választják meg, melyek között olyan társadalmi, politikai és bölcselői csoportok vannak, melyek nem tartoznak az iparban dolgozók vagy a szakmával rendelkezők közé. Minden köztiszteletben álló személy részt vesz mindkét képviselői osztály megválasztásában, azonban különböző csoportokat alkotnak attól függően, hogy a választás a felsőházhoz vagy az alsóházhoz kapcsolódik.
3. A harmadik házat – a korosabb államférfiak testületét – a polgári szolgálat érdemes személyiségei alkotják, valamint számos olyan kiváló személyiség, akiket a kormányfő, a térségi (szövetségit el nem érő szintű) ügyvezetők, a legfelsőbb bíróság vezetője és a többi törvényalkotó ház elnöklő tisztviselői jelöltek e feladatra. E testület működési hatásköre tisztán tanácsadói.
Az igazságszolgáltatást két nagy bírósági rendszer végzi – a törvényszékek és a társadalmi-gazdasági bíróságok.
A törvényszékek a következő három szinten működnek:
1. A kisbíróságok a városi és helyi ügyekben döntenek, s a döntéseik ellen fellebbezni lehet a magas tagállami bíróságokhoz.
2. A tagállami legfelsőbb bíróságok, melyeknek döntései véglegesek minden olyan ügyben, mely nem szövetségi kormányzati ügy vagy amely nem csorbítja a polgári jogokat és szabadságokat. A térségi ügyvezetők a hatalmuknál fogva bármely ügyet közvetlenül a szövetségi legfelsőbb bíróság elé vihetnek.
3. A szövetségi legfelsőbb bíróság – a nemzeti egyezményekkel kapcsolatos ügyek és a tagállami bíróságoktól jövő fellebbezési ügyek elbírálását végző magas ítélőszék. E legfelsőbb igazságszolgáltató testület minden döntését legalább kétharmados szavazati aránnyal hozza meg.
A társadalmi-gazdasági bíróságok az alábbi három területen működnek:
1. Szülői bíróságok, melyek a családi és a társadalmi rendszer törvényhozó és végrehajtó ágához kapcsolódnak.
2. Oktatási bíróságok – azok az igazságszolgáltatási testületek, melyek a tagállami és a térségi tanintézeti rendszerhez kötődnek és amelyek az oktatási igazgatási működési rend végrehajtó és törvényhozó ágával vannak kapcsolatban.
3. Ipari bíróságok – azok az igazságszolgáltatási bíróságok, melyek teljes hatáskörrel rendelkeznek minden gazdasági természetű nézeteltérés rendezésére.
A szövetségi legfelsőbb bíróság nem dönt társadalmi-gazdasági ügyekben, kivéve akkor, ha azt a nemzeti kormány harmadik törvényhozó hatalmi ága, vagyis a korosabb államférfiak háza, háromnegyedes szavazati arány mellett a hatáskörébe utalja. Egyébként a szülői, az oktatási és az ipari bíróságok minden döntése végleges.
Családi élet
Törvénytelen dolog, ha két család él egy fedél alatt. Lévén, hogy a csoportok együttélése törvényileg tiltott, a bérház jellegű épületekből csak kevés van. A legkisebb engedélyezett lakóterületnek el kell érnie a 4500 négyzetmétert. A lakhatási célokat szolgáló földterületek és egyéb tulajdonok nem képezik adófizetés alapját, ha annak mérete nem éri el a legkisebb lakóterület tízszeresét.
Az egyes családokban az átlagos gyerekszám öt fő.
Az emberek úgy tekintenek az otthonra, mint a polgárosodott társadalmuk alapjára. Úgy gondolják, hogy a gyermek oktatásának és jelleme képzésének legértékesebb részét a szüleitől és az otthonától kapja, és az apák csaknem annyi figyelmet szentelnek a gyermeknevelésnek, mint az anyák.
A nemi ismereteket otthon, a szülők vagy a bíróság által kijelölt gyámok biztosítják. Az erkölcsi felkészítést a tanítók nyújtják a tanítási szünet alatt a tanműhelyekben, de nem a vallási képzés részeként, melyet a szülők kizárólagos előjogának tekintenek, lévén, hogy a vallást a családi élet szerves részének tartják. Az ő életfelfogásukban a vallás nem más, mint törekvés arra, hogy megismerjék Istent és hogy a társaik számára végzett szolgálaton keresztül mutassák ki az emberbaráti szeretetet. A vallás ezeknél az embereknél olyannyira családi ügy, hogy nincsenek is kizárólag vallási összejövetel céljára szolgáló nyilvános helyek. Politikai értelemben az egyház és az állam teljesen szét van választva.
A szellemi tanítók (lelkipásztorok) minden egyes családot rendszeresen felkeresnek a gyermekek megvizsgálása céljából, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a szüleik megfelelően végzik a felkészítésüket.
A gyermekek jogilag a szüleik fennhatósága alá tartoznak tizenöt éves korukig, amikor is felruházzák őket az első állampolgári felelősséggel. Ezt követően minden ötödik évben öt egymást követő, hasonló nyilvános jogérvényesítést biztosítanak az ilyen korcsoportok számára, ahol a szüleikkel szembeni kötelezettségeik csökkennek, s közben az állam felé új polgári és társadalmi kötelezettségekkel terhelik meg őket. A választójogot húszéves korukban kapják meg, a szülői beleegyezés nélkül való házasságkötés jogát pedig csak huszonöt éves korukban nyerik el, és a gyermekeknek a harmincadik életévük betöltésével el kell hagyniuk a szülői házat.
A húszéves kor – a választójog megszerzéséhez kötődő életkor – előtti házasságkötés nem engedélyezett. A házasulást csak egy évvel az ilyen szándék bejelentése után engedélyezik, és csak azt követően, hogy a menyasszony és a vőlegény bizonyságot szolgáltat arról, hogy megfelelően felkészültek a szülői tanhelyeken a házasélettel járó felelősségekre.
Oktatás
Az oktatás fő célja az, hogy minden tanulóból önmagát fenntartó polgárt neveljenek.
Az oktatási rendszer kötelező és vegyes osztályú azokban a tanodákban, melyeket a tanulók öt és tizennyolc éves koruk között látogatnak. Nincsenek osztálytermek, egyszerre csupán egyféle tanulmányt folytatnak, és az első három év után minden tanuló tanársegéddé válik, s a kisebbeket oktatja. Könyveket csak olyan ismeretek közreadásához vesznek igénybe, melyek a tanműhelyekben és a tanhelyi gazdaságokban felmerült kérdések megválaszolását segítik.
A gyengeelméjű gyermekeket csak mezőgazdaságra és állattenyésztésre oktatják, és a különleges felügyelet alatt működő telepes csoportokban való életre kötelezik, ahol nemenként elkülönítik őket, hogy megelőzzék a szülővé válásukat, mely jogot az átlagos szintet el nem érők nem gyakorolhatják.
A tanidő negyedrészét a játéknak – az atlétikai versenyeknek – szentelik, ahol a gyermekek a helyi szintű versenyekről a tagállami és a térségi szintig, majd pedig a nemzeti szintű ügyességi és felkészültségi versenyekig is eljuthatnak. A tanulók figyelmét az ékesszólás és a zene terén szervezett versenyek, valamint a tudományos és bölcseleti megmérettetések is lekötik, a legalsóbb társadalmi osztályi szintűektől egészen a nemzeti megbecsülést kivívó versengésekig.
Minden, az előkészítő tanhelyi rendszerből tizennyolc éves korában kikerülő gyermek képzett iparos. A teljes oktatási rendszert arra tervezték, hogy az egyénnek megfelelő képzést nyújtson.
Munka és nyugdíj
A fizikai munkát tisztelet övez, és minden testileg egészséges polgár tizennyolc éves kor felett otthon és a gazdaságokban, a hagyományos iparágakban vagy a közmunkákon dolgozik (mely utóbbinál az átmenetileg munkanélkülivé váltakat foglalkoztatják), vagy pedig a bányákban munkára kötelezettek csoportjában tevékenykedik.
E nemzet minden gyermek számára oktatást és minden embernek munkát biztosít; ezért képes sikeresen működtetni egy, a beteg és idős embereket védő biztosítási rendszert. Minden embernek hatvanöt éves korában vissza kell vonulnia a keresőtevékenységektől, hacsak nem kap engedélyt az állami munkaügyi biztostól, mely engedély birtokában hetvenéves koráig munkában maradhat.
A dolgozók egyre nagyobb része válik az ipari nagyvállalatok részvényesévé; minden értelmesen gondolkodni képes munkás lassan kistőkés lesz.
A béreket, a nyereséget és az egyéb gazdasági kérdéseket nem mereven szabályozzák, azonban általános szabályozóként az ipari törvényhozás működik, s az ipari természetű mindenféle vitás ügyben az ipari bíróságok döntenek. Az ipari bíróságok nagyon kielégítően működnek. Jogszabályi rendelkezés szavatolja, hogy az ipari bíróságoknak el kell ismerniük a törvényes ellentételezést az alábbi három területen: (1) a befektetett tőke jogszabályban rögzített kamatai; (2) az ipari tevékenységekben alkalmazott szakmunkások ésszerű mértékű fizetése; (3) az elvégzett munkáért járó tisztességes és igazságos munkabérek. Ezeket először szerződés szerint kell biztosítani, vagy pedig csökkenő bevételek esetén az átmeneti csökkentésnek arányosnak kell lennie. Ezután ezen állandó kiadásokon felüli minden keresetet osztaléknak kell tekinteni és arányosan kell elosztani a három terület szerint: tőke, szakértelem és munkavégzés.
Az öregségi nyugdíjak anyagi fedezetét négy forrásból biztosítják: (1) Havonta egynapi keresetet a szövetségi kormány e célra elvon, és ebben az országban mindenki dolgozik. (2) Hagyatékok – sok tehetős polgár e célra anyagi eszközöket hagy hátra. (3) Az állami bányákban végzett fizikai munka jövedelmei. (4) A természeti erőforrásokból származó bevétel.
Adóztatás
A városok nem rendelkeznek adókivetési joggal, és nem is adósodhatnak el. Lakosságszám szerint kapnak támogatást az államkincstárból és ezt kell kiegészíteniük az olyan bevételekből, mint a közösségi vállalkozások termelte jövedelem és a különféle kereskedelmi tevékenységek engedélyezéséből befolyó bevétel.
Törvényi rendelkezés tiltja bármely vagyonrész esetében az évi egy százaléknál magasabb adó kivetését, mely szabály alól kivételt képeznek a lakásul szolgáló ingatlanok, legyenek azok a városban vagy vidéken.
A szövetségi kormány működésének támogatásához öt bevételi forrás áll rendelkezésre: (1) behozatali vámok; (2) nyereségrészesedés – a kormány minden támogatott találmányból és alkotásból származó nyereség felére igényt tart, legyenek azok gépi berendezések, könyvek, művészi alkotások, növények vagy állatok; (3) sávos örökösödési adó, mely az egy százaléktól az ötvenig terjed az örökség mértékétől és állapotától függően; (4) hadifelszerelés kölcsönbe adása kereskedelmi és szórakoztatási célú használatra; (5) a természeti erőforrásokból származó bevétel.
Rendfenntartás és népességszabályozás
A városoknak nincsenek hivatalosan kijelölt rendfenntartói; a rendőri erőket a tagállami kormányzat tartja fenn. E testületbe szinte csak nőtlen férfiakat vesznek fel, huszonöt és ötven év között. A tagállamok többsége igen súlyos nőtlenségi adót alkalmaz, mely alól a rendőrséghez belépő férfiak mentesülnek.
A lehetséges gyilkosoknak és veszélyes bűnözőknek tartott egyéneket élethosszig tartó szolgálatra ítélik az őrizetben tartottak telepein. Ha a fegyencek később bizonyítják, hogy elérték a természetes szintet, akkor feltételesen szabadlábra kerülhetnek vagy kegyelmet kaphatnak.
A bűnözők és a fogyatékosok szaporodását korlátozzák. A tébolyodottak számára nem tartanak fenn börtönöket vagy kórházakat.
Tekintettel arra, hogy a jövőben több emberfajta már nem fejlődik ki az ember előtti forrásokból, ezért a világunkon az emberiségnek a jelenleg is rendelkezésére álló emberi fajtákkal kell megoldania a halandói fejlődés nehézségeit. Ám e tény nem zárja ki az emberi fejlődés jóval magasabb szintjeinek elérését a halandói fajtákban még mindig meglévő törzsfejlődési lehetőségek értelmes támogatásán keresztül. Vagyis általában véve az ember evolúciós kiteljesedése a saját kezében van, és a tudományos ismereteknek előbb-utóbb meg kell haladniuk az ellenőrizetlen természetes kiválogatódás és eseti túlélés véletlenszerű működését.
Választójog
Minden húszéves és annál idősebb férfi és nő egy-egy szavazattal rendelkezik. Ezen életkor elérésével minden polgárnak két választói csoportban kell tagsággal rendelkeznie: az elsőhöz a gazdasági működésük szerint sorolják be őket – vagyis vannak ipari, szakmai, gazdálkodói vagy kereskedői csoportok; a második csoportba a politikai, bölcseleti vagy társadalmi igényeik szerint kerülnek be. A csoportba soroláson tizenkét évig nem lehet változtatni.
A tagállamok kormányzói által vagy a térségi ügyvezetők által vagy a térségi legfelsőbb tanácsok megbízása alapján jelölt egyének, akik nagy szolgálatot tettek a társadalomnak, vagy akik különleges bölcsességet mutattak a kormányzati szolgálatban, további szavazati jogokat kaphatnak nem gyakrabban, mint ötévente és nem rendelkezhetnek kilencnél több ilyen választójogi többletszavazattal. A többes szavazók szavazatszáma legfeljebb tíz lehet.
A bányákban kötelező munkára rendelt egyéneket és minden, az adóalapokból fizetett kormányzati alkalmazottat az ilyen szolgálat időtartamára felmentenek a választójoguk gyakorlása alól.
Öt választójogi csoport van, melyek kialakítása az egyes átlagos, éves befizetett adók mértékét tükrözi ötéves időszakokra vonatkoztatva. A nagy adófizetők öt többletszavazatot kaphatnak. E szavazatszám megadása független minden más elismeréstől, de egyetlen személy sem rendelkezhet semmilyen körülmények között tíznél több szavazattal.
A választópolgárok területi alapú besorolása helyett a választói közösség kiegyensúlyozott, egyesített és okos csoportokból áll, akik csakis a legjobb tagjaikat emelik kormányzati bizalmi és felelős tisztségekbe. A működési vagy csoportos választójogi rendszer alkalmazása alól egy kivétel van: egy szövetségi kormányfő megválasztása nemzeti szintű, titkos szavazással történik, és egyetlen polgárnak sincs egynél több szavazata.
A közigazgatási tanintézeteknek jogukban áll bírósági eljárást kezdeményezni a tagállami bíróságok előtt bármely gyengeelméjű, tunya, közömbösséget tanúsító vagy bűnöző egyén választójogának megvonása érdekében. Ha ugyanis már a nemzet ötven százaléka visszamaradott vagy sérült és mégis szavazati jogot gyakorol, akkor a nemzet elpusztul. A szavazás kötelező, és mindenkire komoly bírságot szabnak ki, aki nem vesz részt benne.
Felsőfokú oktatás
Minden, az előkészítő tanhelyi rendszerből tizennyolc éves korában kikerülő gyermek képzett iparos. Ekkor kezdődik a könyvekből való tanulás és a szakismeretek elsajátítása a felnőttképzést nyújtó tanhelyeken vagy a felsőbb tanintézetekben. A fiatalok ötéves kortól tizennyolc éves korig tartó kötelező alapfokú oktatási programja mellett a következő külön tanhelyeket tartják fenn:
1. Közigazgatási tanodák. Ezek a tanintézetek három szinten működnek: nemzeti, térségi és tagállami szinten. Az alsóbb fokú és a tagállami bíróságok bírái a közigazgatási tagállami tanhelyeken végeznek. A közösségi, oktatási és ipari ügyekkel foglalkozó ítélőszékek bírái a térségi tanodákban szereznek képesítést. A szövetségi legfelsőbb tanács bíráinak pedig mindeme közigazgatási tanintézetekben szerzett végzettséggel egyaránt rendelkezniük kell.
2. Bölcseleti tanodák. Ezek a tanhelyek a bölcseleti templomok fiókintézményei és a vallással együttesen többé-kevésbé közszerepet töltenek be.
3. Tudományos intézetek. E műszaki tanintézetek inkább az iparral működnek együtt, mint az oktatási rendszerrel, és tizenöt területen tevékenykednek.
4. Szakmai felkészítő tanodák. E különleges intézmények nyújtják a szakmai képzést a különböző kitanulható foglalkozásokhoz, melyekből tizenkettő van.
5. Katonai tanodák. A nemzeti parancsnokság közelében és a katonai központokban tartják fenn azokat az intézményeket, melyeket a tizennyolc és harminc év közötti önkéntesek katonai kiképzésére szántak. Huszonöt éves kor alatt szülői beleegyezés szükséges az ilyen tanintézetekbe való beiratkozáshoz.
Honvédelem
Katonai kiképzést sohasem tartanak ipari, tudományos vagy szakmai oktatás nélkül. A hivatásos katonai osztály létrejöttét kerülik el azáltal, hogy számos férfinak adják meg a lehetőséget, hogy a maguk fenntartásáról gondoskodjanak, miközben a gyakorlati vagy szakmai felkészítés felét biztosítják számukra.
A katonai szolgálat békeidőben tisztán önkéntes jellegű, és a szolgálat időtartama alatt minden férfi valamilyen szakirányt is visz a katonai harcászat elsajátítása mellett.
Erkölcsi átalakulás
A háborúskodás kiküszöböléséhez elengedhetetlen az átfogó és mélyreható erkölcsi átalakulás. Az ennek elérése során alkalmazandó megoldások és „receptek” nem csak az ember tudatfelettijére és a legnemesebb tudatos elmebéli képességeire építenek, hanem az ember tudattalan, sőt önző hajtóerőire is. Ezek között említendők:
a) A szeretet egyetemessé tétele gyűlöleten, valamint az egész emberiség közös ellenségei ellen vívott szent háborún keresztül.
b) Az emberiség megbékítése a természetes felruházottságban, vagyis a szeretetben és az alázatban való versengés révén.
c) Az emberiség összetartásra nevelése egyéb biológiai hajtóerőkön keresztül.
d) Az egyéni és a törzsi önzés meghaladása tudatos tudományos erőfeszítéseken keresztül.
e) Az útmutató, ellenőrző és építő jellegű támogató szerepet betöltő felsőtudatos működése.
1. A szeretet egyetemessé tétele gyűlöleten, valamint az egész emberiség közös ellenségei ellen vívott szent háborún keresztül. Ennek módja az, „hogy a gyűlölet erejét az egyedek közötti és a törzsközi konfliktusok jelenlegi csatornáiból átirányítjuk egy új »vezetékbe«, mely minden emberi lénynek, minden csoportnak és az egész emberiségnek a legszörnyűbb, a legkérlelhetetlenebb, az örök és közös ellensége ellen vívott szent háborúját szolgálja: a halál, a testi és mentális betegségek, a kegyetlen bűnözés, a korlátoltság, a tudatlanság, a viszály, a rosszindulat, a nincstelenség, az értelmetlen szenvedés, a természeti csapások, maga az emberek közötti gyűlölködés ellen, valamint egy sereg olyan egyéb erő ellen, melyek károsak minden ember alkotó gyarapodására és mindenki alapvető, mentális és erkölcsi egészségére nézve.”
2. Az emberiség megbékítése a természetes felruházottságban, vagyis a szeretetben és az alázatban való versengés révén. A versengési hajtóerőt is „(…) át lehet irányítani az emberek közötti konfliktusok céljainak szolgálatától a megbékélés, az építő jellegű erőfeszítések felerősítésének szolgálatára, végeredményben pedig magának a versengési hajtóerőnek a visszafogására.” „[E]z a hajtóerő igénybe vehető jobb eszközök feltalálásához a gazdasági helyzet, a testi és a mentális egészségi állapot, az erkölcsi tisztaság, az alkotókészség és az emberi lények társadalmi jólétének javítása, magasabb szintre emelése érdekében. A (…) versengési »ösztönt« teljes mértékben ki lehet élni az új természeti erőforrások megtalálására, az új természeti erők hasznosítására és azok minden egyes ember és csoport szolgálatába állítására irányuló vetélkedésben.”
3. Az emberiség összetartásra nevelése egyéb biológiai hajtóerőkön keresztül. „Az ember önfenntartási ösztönétől, nemi késztetésétől, fájdalomkerülésétől és gyönyörkeresésétől kezdve egészen az élelemszükségletig és az egyéb életszükségletekig, mindeme biológiai erők gyümölcsözően felhasználhatók az emberiség békére nevelésének céljaira. Az emberek közötti összeütközéseknek tápot adó ezen erőknek az emberek közötti összetartás előmozdítóivá történő átalakítása ugyanúgy történik, mint a gyűlölet, a harc és a versengési késztetések átalakítása – nevezetesen e hajtóerők legvéresebb megnyilvánulási formáinak kiküszöbölésével, e hajtóerők kielégüléséhez új és bőséges források biztosításával és az e hajtóerők mechanizmusainak építő jellegű célok érdekében való igénybevételével.”
„A beidegződések, ösztönök és hajtóerők mechanizmusai még ennél is könnyebben használhatók fel e feladat során. Az altruista átalakulás különféle eljárásai között említhető a biológiai igények mértéktartó kielégítése, bizonyos testtartások, mozdulatsorok és légzéstechnikák alkalmazása, feltételes reflexek kialakítása. Mindezen eljárások az emberi szervezet biológiai mechanizmusainak igénybevételén alapulnak.” „A sajátosságoknak megfelelő eltéréssel ugyanez mondható el a többi biológiai mechanizmusról és hajlamról. Ezek is átállíthatók az emberek közötti ellenségességet éltető tényezőkből az egész emberiségen belüli összhang megteremtését elősegítő tényezőkké.”
4. Az egyéni és a törzsi önzés meghaladása tudatos tudományos erőfeszítéseken keresztül. „Először is a tudatfelettivel való együttműködésben és annak szabályozó hatására az építő jellegű tudományos erőfeszítések korlátlan mértékben képesek szolgálni az egész emberiséget annak alapvető, mentális, erkölcsi és szociokulturális igényei kielégítéséhez szükséges új források feltárásában és megteremtésében. (…) Másodsorban ezt a racionális tevékenységet teljes mértékben az építő jellegű felfedezésekre és találmányokra kell fordítani, és ennek semmilyen részét nem szabad az emberek közötti háborúskodás pusztító eszközeinek fejlesztésére pazarolni. (…) Harmadrészt a racionális tudományos gondolkodás egyre többeket lesz képes meggyőzni még akár az egyének és a törzsek közötti háborúskodás legcinikusabb partizánjainak körében is arról, hogy hosszú távon a bűn és az emberek közötti háborúskodás nem kifizetődő, és s az érintett felek számára nem teremt sem tartós gazdasági jólétet, sem valódi lelki békét és boldogságot, sem jobb egészségi állapotot vagy jobb esélyt a biológiai túlélésre. (…) Negyedrészt a racionális gondolkodás segítheti ezt a feladatot az ellenséges csoportok és személyek szembenálló értékeinek, életbölcseletének és etikai alapelveinek tudományos tanulmányozása révén, valamint az értékek, bölcseletek és etikák olyan rendszerének kidolgozása révén, mely az egész emberiség körében az összhang megteremtésének és az emberiség egyesítésének célját szem előtt tartva meghalad minden törzsi rendszert az igazságok hitelessége és az etika helytállósága szempontjából. (…) Ötödrészt a tudomány felbecsülhetetlen értékű szolgálatot tehet ennek a célnak azzal, hogy az egyének, a társadalmi intézmények és a kultúra altruista jellegű nemesítéséhez számba veszi a már rendelkezésre álló hatékony módszereket és újakat is kifejleszt. (…) Hatodrészt a racionális gondolkodás megkönnyítheti e feladatot azzal, hogy elmélyíti és gyarapítja az emberre, az emberi intézményekre, kultúrára, valamint a teljes emberi világegyetemre vonatkozó ismereteink tárát. (…)”
5. Az útmutató, ellenőrző és építő jellegű támogató szerepet betöltő felsőtudatos működése. Egy szociológus a felsőtudatosról több axiómát, jellemzést és működési jellemzőt közöl. A felsőtudatos szerinte „(…) végtelenül meghalad bármely emberi egót, legyen szó bármelyikünkről, és ilyen értelemben egómentes. Különbözik az emberi tudatos és nem tudatos elméjétől, és felsőbbrendű is hozzájuk képest. Ez a forrása az ember legnagyobb alkotásainak az építő jellegű kreativitás minden területén.” Az erkölcsi átalakuláshoz egyebek mellett az alábbiakat kell elvégezni:
a) „Az ember altruista fejlődésének első döntő lépése az, hogy az ember azonosul a felsőtudatossal mint az ember legfelsőbb rendű és legigazabb önnön valójával.”
b) Amint a felsőtudatossal való azonosulás kellő mélységeket ér el, „(…) megkezdődik az illető egyének teljes személyiségének és viselkedésének átalakulása. A felsőtudatos elkezdi a maga képére gyúrni őket, egyre nagyobb mértékben veszi át a tudatos és a nem tudatos viselkedés irányítását, s az illető személyekben rejlő alkotóképesség működését általában, az altruista teremtőerőik működését pedig különösképpen beindítja. A felsőtudatos egyre jobban átalakítja a teljes embert egy felsőbb emberré, aki úgy érez, gondolkodik és viselkedik, mint egy igaz »istenfia«.”
c) Első megteendő lépések részeként az állatias önazonosulást (gyakorlatilag a kegyetlen létharc törvényének való alávetettség tudatát) „(…) fel kell cserélni azzal a felfogással, hogy a teljes ember tudatos, nem tudatos és főleg felsőtudatos lény. És minél gyökeresebb lesz és minél általánosabban érvényesül az igazi emberi természettel kapcsolatos eme forradalmi szemléletváltás, annál nagyobb mértékű lesz az emberiség építő jellegű egyesülése és »istenszerűvé válása«.”
d) A felsőtudatossal való tisztán ideológiai önazonosulás azonban „(…) még nem elégséges az egyén személyiségének és viselkedésének építő jellegű és altruista átalakulásához. Ahhoz ennek az önazonosulásnak át kell hatnia az egyén nem tudatos, érzelmi, saját akarati és végül a viselkedési szféráit is. E cél könnyen elérhető, ha az egyén a gyermekkorától kezdve ilyen felkészítésben részesül. (…) Kizárólag kitartó munkával és állhatatossággal képes az ilyen egyén a felsőtudatossal való tisztán ideológiai önazonosságát a vele való teljes önazonossággá formálni. Magától nemigen megy. (…) A jócselekedetek, az imák, az ellazult gondolkodás módszerei, az egyén értékeinek, egójának és viselkedési normáinak a felsőtudatoshoz igazított újraszervezésében alkalmazható eljárások általában, közelebbről pedig a nemes szeretet; a lelki önvizsgálat, a megvallás, az elcsendesülés és az alkotóképesség eljárásai; esetenként az elragadtatás különféle módszerei, valamint a gyakorlottak számára a jóga vagy szerzetesi közösségek által követett módszerek s azok olyan kiegészítői mint a légzésgyakorlatok, testtartások, a testi folyamatok tudatos ellenőrzése, valamint a feltételes reakciók, stb. mind igen hasznosak lehetnek.”
e) „Az egyén társadalmi kapcsolatainak átrendezési módszere is szükséges kiegészítője a fent említett technikáknak. A szeretetnek az egész emberiségre való kiterjesztése érdekében az egyén közösségi kapcsolatainak átrendezése a következő műveleteket jelenti: (a) az egyénnek meg kell szakítania minden kapcsolatot olyan – egyéni vagy közösségi – tevékenységgel, mely ellentétes az egyetemes és törzsek feletti szeretet parancsaival, függetlenül attól, hogy az ilyen tevékenységeket milyen személyek vagy csoportok folytatják; (b) az egyénnek kapcsolatot kell kiépítenie minden olyan tevékenységgel, melyek ezt az egyetemes szeretetet szolgálják, függetlenül attól, hogy az ilyen tevékenységeket milyen személyek vagy csoportok folytatják; (c) minden törzsi jellegű emberbarátiságtól és egoizmustól az egész emberiségre, illetőleg minden emberre kiterjedő emberbarátiságra és egoizmusra kell áttérnie; (d) fenntartások nélkül tartózkodnia kell attól, hogy részt vegyen bármiféle, az emberek közötti agresszív, erőszakos és főként gyilkos viszályban és rossz elbánásban; (e) odaadó és félelmet nem ismerő módon gyakorolnia kell a minden ember iránti szeretet parancsát; (f) bátran fel kell lépnie mindenféle szeretetellenes tevékenységgel és törzsi önzéssel szemben, de ezt csakis a szeretettel és a nem erőszakos ellenállással összeegyeztethető tevékenységek keretében teheti, soha nem az ellenfeleinek helyrehozhatatlan károk okozására és az ellenfelek megsemmisítésére alkalmas erőszakos eszközök alkalmazásával.”
f) „A személyek és csoportok vonatkozásában a közösségi kapcsolatok ezen átrendezése kétféle csoporttagságot jelent: (a) állandó kapcsolatot olyan személyekkel és csoportokkal, akik, illetve amelyek következetesen gyakorolják a minden emberi lény irányában mutatandó egyetemes szeretet parancsát; (b) laza, átmeneti és korlátozott kapcsolatot a törzsi felfogást érvényesítő személyekkel és csoportokkal: amennyiben az ilyen személyek és csoportok az egyetemes szeretettel összeegyeztethető tevékenységeket folytatnak, akkor az egyénnek őszintén támogatnia kell őket, illetve az ilyen csoportok tagjává kell válnia; amennyiben pedig törzsi vagy személyes erőszakos politikát követnek, akkor az egyénnek szembe kell helyezkednie velük és határozottan kerülnie kell a kapcsolattartást az ilyen személyekkel és csoportokkal olyankor, amikor ezen önző tevékenységeiket gyakorolják.”
Kijelenthető, hogy „(…) ha tudatosítjuk magunkban a felsőtudatos kiemelkedő jelentőségét és ha őszintén keressük annak áldásait, akkor beindíthatjuk a benne rejlő teremtőerőt s azt a szabályozóképességet, mely irányítani tudja a tudatos és a tudattalan erőinket. (…) Áldásai révén az emberiség folytathatja értékteremtő fejlődését a legmagasztosabb reményeinek és a legnemesebb eszményképeinek megteremtése terén.”
A fentiekből nyilvánvaló, hogy a szociológus által felsőtudatos szellemnek nevezett entitás nem más, mint az emberben lakozó szellem; a Teremtő Atya szellemszilánkja bennünk; az isteni jelenlét az emberi elmében; az isteniség egy része és darabja; az Egyetemes Atya tiszta Istenségének a halandó emberben lakozó szilánkja; a személyes Atya elő-személyes adománya az embernek; a magvábanvaló szellemszemélyiség szilánkja az egyes teremtményben. Ennek tényszerűsége okán igazul mondhatjuk, hogy valóban és ténylegesen az Isten szellemi fiai vagyunk.