„A világegyetemi valóság forrása a Végtelen. A véges teremtés anyagi dolgai a paradicsomi Mintának és az örökkévaló Isten Egyetemes Elméjének tér-idő tükröződései. Csak az akarat tökéletességében, összhangjában és osztatlanságában válhat a teremtmény eggyé a Teremtővel. A személyiség az a kozmikus felruházottság, az egyetemes valóságnak az a szakasza, mely számtalan változással együtt létezhet, ugyanakkor képes önazonosságát minden ilyen változás közvetlen jelenlétében megtartani. Az élet értelme annak alkalmazkodásképessége, egészen az Isten-tudatos magasságok eléréséig. Tudást az elme birtokol; az igazság a lélek tapasztalása. E két összehangolt és egyeztetett nézőpont láttatja a valóság világát. A tökéletlenség (a rossz) sajátosságait a vizsgálódó szemlélet és a tudományos elemzés mutatja ki; erkölcsi szinten erre az emberi tapasztalás hivatott. A hibázás lehetősége eredendő velejárója a bölcsesség megszerzésének. Minden nyugvó, halott fogalom magvában rossz; nem tartalmaznak elég bölcsességet és híján vannak az igazságnak.”
[Forrás: A rövidített Urantia Írások, 130:4]
Hozzászólások