Ugyanezen az estén, Betszaidában történt, hogy János is megkérdezte Jézustól, hogy miért szenved oly sok, láthatólag ártatlan ember annyiféle betegségtől és miért élnek át annyi szenvedést. Jézus utalt Jób hányattatásaira s ezzel szemléltette azt, hogy miként alkothatnak rossz felfogást Istenről az egyébként jó emberek. Biztosította Jánost arról, hogy az Isten éppen úgy szereti a szegényeket, mint a gazdagokat; ő nem tesz különbséget a személyek között. Az Atya az emberi szívben szól halk, szelíd hangon, azt mondja, „Ez az út; erre menj. Hát nem érted, hogy az Isten benned lakozik, hogy azzá lett, ami vagy, annak érdekében, hogy azzá tehessen téged, ami ő!” A mennyei Atya nem leli kedvét az emberek gyermekeinek sanyargatásában. Az ember szenved az idő véletlen eseményei miatt, az élet és fény törvényeinek megszegésétől, valamint a menny igaz uralma elleni lázadásban való gonosz megmaradástól. Jób megtalálta a vigasztaló és üdvözítő Istent az ilyen téves tanítások ellenére. János egész későbbi élete észrevehetően megváltozott a Mesterrel a kertben folytatott beszélgetés eredményeként.
[Forrás: A rövidített Urantia Írások, 148:6]
Hozzászólások