A jeruzsálemi páska-ünnepi hét mozgalmas tanítási és személyes munkavégzési időszakának leteltét követően Jézus a következő szerdát Betániában töltötte az apostolaival, pihenéssel. Tamás tudni szerette volna, hogy mit tanítsanak az embereknek arról, hogy miként kell élniük azt követően, hogy az ország teljesebben eljön. Jézus nagyon világosan elmagyarázta, hogy a mennyország fejlődési tapasztalás, mely itt, a földön kezdődik és amely egymás utáni életállomásokon át fejlődik a Paradicsomig. Egy másik kor emberei jobban megértik majd az országról szóló örömhírt, amikor az a családi kapcsolatban nyer kifejeződést. És azután elmagyarázta, hogy az ilyen fokú testvéri szeretet állandóan megmutatkozik az önzetlen és szeretetteljes társadalmi szolgálatban. A családban fel kell ismernünk a következőket: 1. a létezés ténye – szülő-gyermek kapcsolat a természetben eredendően létező valóság; 2. biztonság és öröm; 3. nevelés és képzés; 4. fegyelmezés és korlátozás; 5. társaság és hűség; 6. szeretet és irgalom – az igazi családok elfogulatlanságra, türelemre és megbocsátásra épülnek; és 7. gondoskodás a jövőről. A földi apák szeretnek örökséget hagyni a fiaikra. A család nemzedéktől nemzedékig folytatódik. A halál csak azért vet véget egy nemzedéknek, hogy egy újabb kezdetét jelezze. A halál lezárja az egyéni életet, de a családnak nem szükségképpen vet véget. Jézus hangsúlyozta, hogy a tanításait a szellemi jelentéstartalmuk szerint kell értelmezni, nem szabad lefordítani a húsvér test nyelvére.
[Forrás: A rövidített Urantia Írások, 142:7]
Hozzászólások