Jézus sok időt töltött az apostolokkal és az Istenre vonatkozó új felfogásra oktatta őket; újra és újra nagy hatást gyakorolt rájuk az, hogy az Isten egy Atya, nem pedig egy nagy és legfelsőbb könyvelő, aki később megítéli őket.
Az amathuszbeli esti beszélgetések mindegyike közül az egyik legnagyobb jelentőségű az volt, amely a szellemi egységgel kapcsolatos vitát hozta. Zebedeus Jakab megkérdezte, „Mester, hogyan tudnánk elérni, hogy hasonlóan lássuk a dolgokat és ezáltal nagyobb legyen közöttünk az összhang?” Jézus egyebek mellett ezt válaszolta: „Jakab, Jakab, mikor tanítottam én nektek olyat, hogy mind hasonlóan lássátok a dolgokat?
A jeruzsálemi páska-ünnepi hét mozgalmas tanítási és személyes munkavégzési időszakának leteltét követően Jézus a következő szerdát Betániában töltötte az apostolaival, pihenéssel. Tamás tudni szerette volna, hogy mit tanítsanak az embereknek arról, hogy miként kell élniük azt követően, hogy az ország teljesebben eljön. Jézus nagyon világosan elmagyarázta, hogy a mennyország fejlődési tapasztalás, mely itt, a földön kezdődik és amely egymás utáni életállomásokon át fejlődik a Paradicsomig.
András arról kérdezte Jézust, hogy gyakoroljanak-e önmegtagadást, amint azt János tanította, vagy törekedjenek inkább a jézusi tanítás szerinti önuralomra? Jézus úgy válaszolt, hogy ő az önzetlenség és az önuralom új üzenetével jött. A szellem új törvénye felruházza az embereket az önuralom szabadságával a félelemtől való önkéntes leigázottság és az önmegtagadás rabszolgasága régi törvényének helyében. Az Atya gyermekei, akik a szellemtől születtek, örökre és mindig urai az önvalójuknak és mindennek, ami a húsvér test vágyaival összefügg.
Az eszményi ima egyfajta szellemi közösség, mely értelmes istenimádathoz vezet. Az igaz imádkozás a menny felé irányuló őszinte magatartás, mely révén eszményképeiteket eléritek. Az ima a lélek lélegzete, és ennek kell állhatatossá tennie benneteket az Atya akaratának megismerésére irányuló próbálkozásotokban. Kérjetek és kaptok; keressetek és találtok; zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Az embereknek mindig imádkozniuk kell és nem szabad elbátortalanodniuk.
Jézus Rámában folytatta az emlékezetes vitát azzal az idős görög bölcselővel, aki azt tanította, hogy a tudomány és a bölcselet elégséges az emberi létezés igényeinek kielégítéséhez. Jézus azt mondta: „Ahol ti abbahagyjátok, ott kezdjük mi. A vallás kinyilatkoztatás az elme által egyedül sohasem felfedezhető vagy teljesen felfogható szellemi valóságokkal foglalkozó emberi lélek számára.
Ugyanennek a szombati napnak a délutánján Betániában Nátániel rákérdezett Jézusnál arra a tanításra, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy azt szeretnénk, hogy velünk bánjanak, s szemléltetésül a buja ember példáját hozta elő, aki gonoszul tekint a bűnben vele akarattal részes társára. Nátániel kérdését meghallva Jézus azonnal felállt és ujjal mutatva az apostolra, így szólt: „Nátániel, Nátániel! Miféle gondolkodásmód él a szívedben? Hát nem úgy fogadtad a tanításaimat, mint aki szellemtől született?
Jézusnak szokása lett hetente két alkalommal Zebedeus kertjének egy bizonyos elzárt és védett szegletében külön elbeszélgetni a vele szólni akarókkal. Az egyik ilyen magánjellegű esti beszélgetés alkalmával Tamás megkérdezte a Mestert, hogy miért kell az embereknek szellemtől születniük annak érdekében, hogy beléphessenek az országba, és mi a rossz? Egyebek mellett Jézust ezt válaszolta: „A rossz az isteni törvénynek, az Atya akaratának nem tudatos vagy nem szándékos megszegése. A rossz egyúttal annak mértéke, hogy valaki mennyire tökéletlenül engedelmeskedik az Atya akaratának.
A kertbeli egy másik magánbeszélgetés alkalmával Nátániel megkérdezte Jézustól, hogy a mennyei Atya miért engedi meg, hogy oly sok földi gyermeke szenvedjen ilyen sok betegségtől. A Mester azt válaszolta neki, hogy e világ természetes rendjét sokszor miként változtatták meg ama bizonyos lázadók bűnös vállalkozásai, akik elárulták az Atya akaratát. És ő azért jött, hogy elkezdje e dolgok rendbetételét. Az Atya nem készakarva sanyargatja a gyermekeit. Az ember szükségtelen szenvedést vesz magára annak eredményeként, hogy következetesen elutasítja, hogy az isteni akarat jobb útjain járjon.
Ugyanezen az estén, Betszaidában történt, hogy János is megkérdezte Jézustól, hogy miért szenved oly sok, láthatólag ártatlan ember annyiféle betegségtől és miért élnek át annyi szenvedést. Jézus utalt Jób hányattatásaira s ezzel szemléltette azt, hogy miként alkothatnak rossz felfogást Istenről az egyébként jó emberek. Biztosította Jánost arról, hogy az Isten éppen úgy szereti a szegényeket, mint a gazdagokat; ő nem tesz különbséget a személyek között. Az Atya az emberi szívben szól halk, szelíd hangon, azt mondja, „Ez az út; erre menj.
