szerkesztő

„A világegyetemi valóság forrása a Végtelen. A véges teremtés anyagi dolgai a paradicsomi Mintának és az örökkévaló Isten Egyetemes Elméjének tér-idő tükröződései. Csak az akarat tökéletességében, összhangjában és osztatlanságában válhat a teremtmény eggyé a Teremtővel. A személyiség az a kozmikus felruházottság, az egyetemes valóságnak az a szakasza, mely számtalan változással együtt létezhet, ugyanakkor képes önazonosságát minden ilyen változás közvetlen jelenlétében megtartani. Az élet értelme annak alkalmazkodásképessége, egészen az Isten-tudatos magasságok eléréséig.

„Az igaz értékek mércéjét a szellemi világban kell keresni. A tudós az anyagi tények közötti kapcsolatok felfedezésére korlátozza tevékenységét. A tisztán anyagi tudomány magában hordozza a tudományos előrelépés elpusztításának magvát. Az anyagelvű tudósnak és az eszményekért végletesen lelkesedőnek mindig az a sorsa, hogy homlokegyenest ellenkező nézeteik legyenek. Az egyes korok tudósainak és a vallások követőinek fel kell ismerniük, hogy az emberiség szükségleteinek ítélőszéke előtt állnak.

„Az időt túlélő és az örökkévalóságba emelkedő léleknek élő és személyes döntést kell hoznia arról, hogy azon szellemi mérce szerinti jót vagy rosszat választja-e, amely szellemi mérce szerinti igaz értéket a mennyei Atya által az ember szívébe költözni küldött isteni szellem állított fel. A szellemileg vak egyén szükségszerűen értelmi szajkóvá, közösségileg gépiessé és a vallási hatalom szolgájává válik. Egy tapasztalat akkor jó, ha elmélyíti a szépségértékelést, erősíti az erkölcsi akaratot, fokozza az igazság felismerését, fejleszti a mások iránti szeretet és szolgálat képességét.

„Az igazságot nem lehet szavakkal meghatározni, csakis megélni lehet. A tudás a tudományból ered; a bölcsesség az igaz bölcseletből; az igazság a szellemi élet vallásos megtapasztalásából. A tudás a tényekhez kötődik; a bölcsesség az összefüggésekhez; az igazság pedig a valóság értékeihez. A természeti ember túl nehézkes ahhoz, hogy a gondolkodási szokásain és az életmódján változtasson. Az igaz tudás és az igazság között soha sincs összeütközés. De az igazságot sohasem szerezheti meg az ember hit gyakorlása nélkül.

Az egyik délután, ahogy éppen Tarentumhoz közeledtek, észrevették, amint egy durva és erőszakos suhanc kegyetlenül rátámad egy kisebb gyermekre. Jézus a megtámadott fiú segítségére sietett, és amikor kimentette, erősen lefogta a támadót, mialatt a kisebb fiú el tudott menekülni. Abban a pillanatban, amikor Jézus elengedte az erőszakos fiút, Ganid rávetette magát e fiúra és alaposan püfölni kezdte, ám Ganid elképedésére Jézus azonnal közbelépett. Miután leállította Ganidot és megengedte a megszeppent fiúnak, hogy távozzon, a fiatalember felindultan így kiáltott: „Nem értelek téged, tanítóm.

Az apa és a fiú is nagyon élvezte a tudományról szóló vitát, melyet Jézus folytatott a fogadójukban egy görög bölcselővel az egyik este. Miután e tudálékos ember a mondandója végére ért, Jézus egyebek között ezt mondta: „A tudósok egy napon majd mérik a gravitáció, a fény és a villamosság energiáját, ám e tudósok soha nem lesznek képesek (tudományosan) megmagyarázni azt, hogy mindeme világegyetemi jelenségek mik is valójában. A tudomány a fizikai-energia működésével foglalkozik; a vallás pedig az örök értékekkel.

Athént elhagyva az utazók Troász felé mentek Efezusba, az ázsiai római tartomány fővárosába. A kereszténység nagyobbrészt Pál erőfeszítései révén épült ki Efezusban, aki több mint két évig élt itt, sátorkészítésből tartva fenn magát és minden éjjel órákat tartott vallásból és bölcseletből Tirannusz tanodájának legnagyobb fogadótermében. E helyi bölcseleti tanodában volt egy haladó gondolkodó, aki hallotta, amint Jézus több alkalommal is használja a „lélek” szót, s végül megkérdezte Jézust, hogy mit is ért „lélek” alatt.

A hegyekben töltött utolsó héten Jézus és Ganid hosszan elbeszélgetett az emberi elme szerepéről. Jézus elmondta neki, hogy amikor egy állat öntudatra ébred, megjelenik az ősember. Ez az előmenetel a személytelen energia és a szellemérzékelő elme működési összhangteremtése nyomán valósul meg, és ez a jelenség biztosítja az emberi személyiség számára a mennyei Atya szellemének megérkezését.

A függetlenség a polgárosodottság ajándéka, melyet a TÖRVÉNY kikényszerítése tesz lehetővé. Háborúk lesznek és háborús hírek fognak keringeni mindaddig, amíg a politikai felségjogot nemzetállamok valamely csoportja felosztva és méltánytalanul birtokolja. A világviszonylatú főhatalom akadályozza meg a nagy háborúkat – semmi más nem képes erre.

Az Urantián a háború addig sohasem fog véget érni, amíg a nemzetek kitartanak a korlátlan nemzeti főhatalom csalóka képzetei mellett. Egy lakott világon a viszonylagos főhatalomnak csak két szintje létezik: az egyéni halandó szellemi szabad akarata és az emberiség, mint egész, együttes főhatalma. A politikai főhatalomnak a családtól az egész emberiségig való fejlődésével járó nehézség abban a tehetetlenség-ellenállásban rejlik, mely minden közbenső szinten megnyilvánul. A nemzetköziség egy lépés a helyes irányba.