Magvas Gondolatok

Az eszményi ima egyfajta szellemi közösség, mely értelmes istenimádathoz vezet. Az igaz imádkozás a menny felé irányuló őszinte magatartás, mely révén eszményképeiteket eléritek. Az ima a lélek lélegzete, és ennek kell állhatatossá tennie benneteket az Atya akaratának megismerésére irányuló próbálkozásotokban. Kérjetek és kaptok; keressetek és találtok; zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Az embereknek mindig imádkozniuk kell és nem szabad elbátortalanodniuk.

Jézus Rámában folytatta az emlékezetes vitát azzal az idős görög bölcselővel, aki azt tanította, hogy a tudomány és a bölcselet elégséges az emberi létezés igényeinek kielégítéséhez. Jézus azt mondta: „Ahol ti abbahagyjátok, ott kezdjük mi. A vallás kinyilatkoztatás az elme által egyedül sohasem felfedezhető vagy teljesen felfogható szellemi valóságokkal foglalkozó emberi lélek számára.

Ugyanennek a szombati napnak a délutánján Betániában Nátániel rákérdezett Jézusnál arra a tanításra, hogy úgy bánjunk másokkal, ahogy azt szeretnénk, hogy velünk bánjanak, s szemléltetésül a buja ember példáját hozta elő, aki gonoszul tekint a bűnben vele akarattal részes társára. Nátániel kérdését meghallva Jézus azonnal felállt és ujjal mutatva az apostolra, így szólt: „Nátániel, Nátániel! Miféle gondolkodásmód él a szívedben? Hát nem úgy fogadtad a tanításaimat, mint aki szellemtől született?

Jézusnak szokása lett hetente két alkalommal Zebedeus kertjének egy bizonyos elzárt és védett szegletében külön elbeszélgetni a vele szólni akarókkal. Az egyik ilyen magánjellegű esti beszélgetés alkalmával Tamás megkérdezte a Mestert, hogy miért kell az embereknek szellemtől születniük annak érdekében, hogy beléphessenek az országba, és mi a rossz? Egyebek mellett Jézust ezt válaszolta: „A rossz az isteni törvénynek, az Atya akaratának nem tudatos vagy nem szándékos megszegése. A rossz egyúttal annak mértéke, hogy valaki mennyire tökéletlenül engedelmeskedik az Atya akaratának.

A kertbeli egy másik magánbeszélgetés alkalmával Nátániel megkérdezte Jézustól, hogy a mennyei Atya miért engedi meg, hogy oly sok földi gyermeke szenvedjen ilyen sok betegségtől. A Mester azt válaszolta neki, hogy e világ természetes rendjét sokszor miként változtatták meg ama bizonyos lázadók bűnös vállalkozásai, akik elárulták az Atya akaratát. És ő azért jött, hogy elkezdje e dolgok rendbetételét. Az Atya nem készakarva sanyargatja a gyermekeit. Az ember szükségtelen szenvedést vesz magára annak eredményeként, hogy következetesen elutasítja, hogy az isteni akarat jobb útjain járjon.

Ugyanezen az estén, Betszaidában történt, hogy János is megkérdezte Jézustól, hogy miért szenved oly sok, láthatólag ártatlan ember annyiféle betegségtől és miért élnek át annyi szenvedést. Jézus utalt Jób hányattatásaira s ezzel szemléltette azt, hogy miként alkothatnak rossz felfogást Istenről az egyébként jó emberek. Biztosította Jánost arról, hogy az Isten éppen úgy szereti a szegényeket, mint a gazdagokat; ő nem tesz különbséget a személyek között. Az Atya az emberi szívben szól halk, szelíd hangon, azt mondja, „Ez az út; erre menj.

Amikor Jézus meglátogatta a Zélóta Simon felügyelete alatt működő vándor hitszónokok csoportját, Simon megkérdezte a Mestert, hogy miért van az, hogy némelyek sokkal boldogabbak és elégedettebbek másoknál. Jézus azt mondta erre, hogy némelyek a természetüktől fogva boldogabbak másoknál. Sok, nagyon sok függ attól, hogy az ember mennyire hajlandó elfogadni az Atya benne lakozó szellemének vezetését és irányítását.

Az egyik este Shunemben Rákhel ezt a kérdést tette fel Jézusnak: „Mester, mit válaszoljunk, amikor a nők megkérdeznek minket, hogy »Mit kell tennem azért, hogy üdvözüljek?«” A kérdést meghallván Jézus azt válaszolta, hogy higgyék az országról szóló örömhírt, fogadják el az isteni megbocsátást és hit révén ismerjétek fel az Isten bennetek lakozó szellemét. Üdvözülést nem vásárolhattok; nem érdemelhetitek ki az igazságosságot. Az üdvözülés az Isten ajándéka, és az igazságosság az országbeli fiúi elismertség szellemtől született életének természetes gyümölcse.

Tamás megkérdezte Jézustól, hogy vajon a szellemi lényeknek van-e a közük az anyagi világban végbemenő eseményekhez, és képesek-e megelőzni a véletlen eseményeket. Jézus elmagyarázta, hogy a természeti eseményeknek természetes okuk van. „Atyáitok túlságosan is sokáig hitték, hogy a jólét az isteni helyeslés jegye; hogy a hányattatás az Isten nemtetszésének bizonyítéka. Kijelentem, hogy az efféle hiedelmek babonaságok.

Magvas Gondolatok a rövidített Urantia Írásokból

• A varázslásról és babonaságról
• A véletlenekről
• Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?
• A megelégedettségről
• A szenvedés félreértelmezése
• A megpróbáltatás célja