„(…) Az Atya örökkévaló teremtésében az élet nem a tétlenségben és önző kényelemben való végtelen pihenésről szól, hanem a vég nélküli fejlődésről a kegyelemben, az igazságban és a dicsőségben. A mennyei Atya házában lévő sok-sok állomáshely egy-egy megálló, olyan élet, melynek rendeltetése az, hogy felkészítsen titeket a következőre, mely előttetek áll. A világosság gyermekei így fognak dicsőségről dicsőségre továbbmenni, míg eljutnak ahhoz az isteni állapothoz, amelyben szellemileg tökéletessé váltak, éppen olyan tökéletessé, mint amilyen tökéletes az Atya minden dologban.” (Az Urantia könyv, 181:1.2)
Ha őszinte érdeklődés vezetett el ide, hogy e sorokat olvasod, akkor talán nem lesz meghökkentő számodra az a kijelentés, hogy nem csak a világunk, hanem az egész világegyetem egy nagy tanhely. Már be is iratkoztunk abba az iskolába és rendszeresen látogatjuk is az órákat, előadásokat, és nap mint nap tanuljuk a leckét.
Bizonyára felismerted azt is, hogy nemcsak hallgatóként járjuk e pályát, hanem ebben az iskolában az oktatói kar részeként is hosszú időt töltünk, mert a feladatunk nem csak a tanulás, hanem a tanítás is. A világegyetemi rendszerben mindaddig nem ismernek el senkit tudást és igazságot sajátjaként birtoklóként, amíg az illető bizonyságot nem tesz eme tudás és igazság másokkal való megosztására meglévő képességedről és az erre való hajlandóságodról. Az ilyen tanító az Isten azon tanítvány-tanítója, aki Istennel társulva a tudását és tapasztalatait másokkal megosztja.
A morontia mota az igazság felismerésére és az egység felfogására való, a bölcseletet meghaladó érzékenység. Annyival több a bölcseletnél, mint amennyivel több a két szem az egynél; térhatása van a jelentéstartalmakra és az értékekre. Az anyagi ember mondhatni fél szemmel látja a világegyetemet: síknak látja azt.
Miként lehet a mindenségrendi távlatot – a mélységet – is látni? Hogyan lehetünk képesek a fizikai lét érzékleteire ráépíteni a morontia élet érzékleteit, és képessé válni az anyagi és a morontiai nézőpontokat egy pontba gyűjteni? Ez a következő élet morontia tanodáiban előttünk álló komoly feladat. Bár a motát az ember nem képes felfogni, az összehangolási feladat teljesítése mégsem lehetetlen küldetés, hiszen a morontia mota alsóbb síkjai közvetlenül az emberi bölcselet felsőbb szintjeihez csatlakoznak. A mota látásmód teljes hiányában nem is volnánk képesek felismerni az anyagi világ jelenségeiben a jóságot, a szeretetet és az igazságot.
A morontia mota és az emberi bölcselet összehangolásának nagy feladatához szerény előkészítőként szolgál ez a – teljességre és tökéletességre nem törekvő – kezdeményezés. E vállalkozás elindításához az adta az ötletet, hogy a felemelkedési létpálya következő, magasabb lakóvilága számára az eggyel alacsonyabb szintű világ egyfajta előkészítő tanhelyül szolgál az adott szféra fejlődő lakosainak; ez az idő zarándokainak előmenetelét biztosító felemelkedési rend egyik szakasza. A halandói fejlődés teljes felemelkedési tervére az a gyakorlat jellemző, hogy az éppen megszerzett új igazságot és tapasztalatot más lényeknek át kell adni. A Paradicsom eléréséig tartó hosszú tanintézetet úgy végezzük el, hogy tanítóként szolgáljuk azokat a tanulókat, akik a fejlődési rendben mögöttünk állnak. De félreértés ne essék: a legfontosabb dolgokat nem ezeken az oldalakon kell keresni; ezen a honlapon nincs semmi olyasmi, ami a továbbéléshez nélkülözhetetlen volna. „Nagyon fontos a felkészülési munka a következő, felsőbb szférára, azonban semmi sem ér fel az éppen adott világban élt életben elvégzendő munka fontosságával.” (Az Urantia könyv, 48:6.37)
Az ezermérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik. Megteheted ezt az első lépést. Indulj el a mennyei létpályádon!
Tovább a morontia tanodai alapismeretek oldalra (csak regisztrált felhasználóknak).