Augusztus 21., Jézus 2030. születésnapja alkalmából.
Ha Jézus életének tragikus zárófejezetére túlságosan nagy hangsúlyt helyezünk, akkor könnyen átsiklunk az életének és a tanításainak felszabadító öröme és boldogsága fölött. Az öröm átjárja a szellemi tapasztalásra épülő jézusi vallást. A „boldogság” sokféleképpen meghatározható, de Jézus számára az igazi öröm szellemi természetű.
A szellem vallása, amint az az emberi tapasztalásban megmutatkozik, fokozatos kinyilatkoztatásban áll és mindegyre magasabb és szentebb teljesítményekre hív a szellemi eszményképek és örök valóságok elérése terén. (155:6.4) A szellem vallása erőfeszítést, küzdelmet, összeütközést, hitet, határozottságot, szeretetet, hűséget és fejlődést jelent. A hitet igénylő utazások az azokkal járó szellemi küzdelmekkel és elmebéli bizonytalanságokkal együtt a szellemi valóságok távolabbi partjainak felfedezése érdekében a feltáratlan igazság nyílt vizein tett merész vállalkozásokká lesznek, amint azokat a fejlődő emberi elme feltárja és a kifejlődő emberi lélek megtapasztalja. (155:5.11)
Amikor a szellemi tapasztalás igazságait a lelkünkben érezzük, akkor az igazság szépsége felragyog, és a felismerés öröme eltölt bennünket. Jézus sok példabeszédében emelte ki az örömöt. A mennyország hasonlít a szántóföldben rejtező kincshez is, melyet egy ember megtalált. Az ember örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, hogy megvehesse a szántóföldet. Jézus példázatai között van három elveszett és megkerült jellegű történet is, melyek mindegyike arról a rendkívüli örömről szól, amelyet az vált ki, hogy a történet eltévelyedett szereplője visszatér a szeretetteljes közösségbe.
A nagy öröm az egyén hatalmas értékét mutatja.
A számmal jelölt tartalmak forrása az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás részét képező Urantia Írások.
További felhasznált irodalom:
Hozzászólások